F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)

Jegyzetek

anélkül azonban, hogy mindenütt megszervezték volna a számvevői osztályt és kinevezték volna a hivatalnokokat. Helyzetüket nem rendezték véglegesen, hasonlóan a többi segédhivataliakéhoz. 8 Az 1848:111. törv. 25. §-a szerint a régi kormányhivatalok hivatalnokai és szolgái — akár dolgoznak a minisztériumi osztályokban, akár nem — régi fizetésüket teljes egészében megkapják. A miniszterek — márcsak takarékossági okokból is — sok régi hivatalnokot alkalmaztak, ill. foglalkoztattak kinevezés nélkül az amúgy is járó fizetésért. Ez az alapjában véve racionális gyakorlat igen erős bírálatban részesült a baloldali sajtó részéről. A sajtó és a népgyűlések felszólalói a korábbi rendszernek tett engedményt, a forradalmi szellem veszélyeztetését láttak a minisztérium eljárásában, noha elsősorban a törvény intézkedését lehetett kifogásolni. Erről részletesen lásd: F. Kiss 1987, 143. s köv. 9 Ismereteink szerint ez az egyedüli minisztertanácsi intézkedés a pecsétek egyébként elég fontos kérdésében. — A pecsétekről: Kumorovitz. 10 A minisztertanács e határozata nyomán a Pénzügy- és Igazságügyi minisztériumok közös szervezése eredményeképpen július elejétől ideiglenes jelleggel működött az ítélőszék. A bíróságot a korabeli szervezeti kimutatások a Pénzügyminisztérium részeként tüntették fel. Elődje a csempészeti esetek bírói elintézésében a Magyar Kamara volt. A bíróság elnöke 1848-ban gr. Almásy Móric, a Kamara volt első alelnöke lett. Saját iratanyaga nem maradt fenn. A hiányos minisztertanácsi iratanyag ellenére is leszögezhetjük, hogy a minisztertanács nem eléggé átgondoltan foglalkozott a szervezeti és személyzeti kérdésekkel. (Lásd még ápr. 15., 19.) Nem határoztak meg vagy nem publikáltak a gyakorlatban érvényesített normákat pl. a minisztérium ügyviteli nyelvéről, az egyes hivatalnokig lemenőén felelős adminisztrációról, a hivatalokra való alkalmazhatás feltételeiről; esetlegesen és jobbára a kormányszéki gyakorlat alapján döntöttek el hatásköri kérdéseket. Kivétel az 1848:XXIX. törv. az ország közhivatalnokairól, amely szerint a törvény útján kívüli elmozdíthatatlanság egyedül az (igazságszolgáltatási) bírói hivatalokra vonatkozik, — A fizetéseket ugyan nagy általánosságban meghatározták, de éppen a tág keretek járultak hozzá ahhoz, hogy a pénzösszegeket számos körülmény befolyásolta. Erről bőven: F. Kiss 1987. 152. s köv. A fogalmazvány tanúsága szerint a fenti pontokat tárgyaló ülésen Széchenyi nem volt jelen. Ő is megörökítette azonban naplójában a 17-i ülést, amiben a következő tárgyakra utal: főispáni kinevezések, pénzügyi problémák, Csány délvidéki királyi biztos katonaságot kér (298.). Feltehető, hogy e napon két ülés volt — ez gyakran megtörtént —, s az egyikről ma már csak a közlekedési miniszter naplója tudósít bennünket. 1848. április 19. 1 Vö. az ápr. 16-i jegyzőkönyv-fogalmazvány 1. pontjával! A nádor 18-án ért Pestre. Szeremlei, I. 72. — Széchenyitől tudjuk, hogy továbbra is fennállt a lemondás gondolata, ha Jellasics marad, elsősorban Batthyány Lajos és Kossuth részéről (299.). — A latin levél rövid tartalma: Magyarország, Horvátország, Dalmácia és Szlavónia kapcsolatát törvény szabályozza. A magyar minisztérium mindenképpen ragaszkodik a törvényhez. Vannak olyan kérdések (horvát, dalmát, szlavón tartományi gyűlés időpontja, biztos kinevezése Jellasics báni beiktatásához stb.), melyek személyes érintkezést kívánnak. A minisztérium meg akarja beszélni az említett Részek kívánságait, és a bizalom megerősítésére törekszik az említett országokkal. Felkéri Jellasicsot, hogy a következő hónap 10-ig jöjjön Pestre. A horvát—szlavón, dalmát részeken nem lehet tovább halasztani a tartományi gyűlés összehívását. KLÖM XII. 42. — A fogalmazványban megtalálható a (majdnem teljes) szöveg magyar eredetije. — A latin nyelvű levelezéshez vö. máj. 1-i ülés, 2. pont. 2 A nemzetőrség a francia forradalom példáját követve alakult. Az 1848:XXII. törv. foglalkozott vele (vö. az ápr. 15-i ülés, 13. jegyzettel). A Közbátorsági Állandó Választmány kezdte szervezni. A nemzetőrök polgári személyek, akik katonai kiképzésben részesültek. Nekik kellett megvédeni a