F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)
Jegyzetek
5 A fegyvertár megvizsgálására kiküldött bizottságról a budai főhadikormányhoz: uo. 1848:3. n. ő. sz. — Esterházy Pál az osztrák Hadügyminisztériumnak. Hadtörténeti Itár, 1848—49, 1/44, 46. — Amikor április 18-án a minisztertanács küldöttsége megjelent a budai főhadikormánynál a fegyverek számbavételére, Lederer br. parancsnok arra való hivatkozással tagadta meg a felvilágosítást, hogy a katonaságnak a minisztériummal való viszonyáról nem kapott utasítást a Haditanácstól. Erről lásd: PH 39. sz. (A budai főhadparancsnokság 1848 tavaszán tanúsított politikai magatartásáról lásd: Böhm.) — Batthyány Lajos még a minisztérium hivatalbalépése, sőt, a törvények szentesítése előtt felszólította a Helytartótanácsot, mint rendelkezésre álló közigazgatási kormányszervet, hogy adjon számszerű felvilágosítást a magyarországi katonaság létszámáról és elhelyezkedéséről, valamint a bárhol fellelhető fegyvereket adassa ki a törvényhatósági elnököknek az alakítandó nemzetőrség részére. Bm, Közösen kezelt iratok, Vegyes, márc. 23. (Szemere B. fogalmazványa). — Damjanich János (1804—1849) cs. kir. katonatiszt, majd honvédtábornok. Aradi vértanú. 6 Leopold Rousseau d'Happoncourt azzal tért ki a felkérés elől, hogy képességeit nem érzi elégségesnek a feladathoz és nem tud magyarul. ÖStÁ, MR-Akten, 1848:356. sz. ápr. 25. A magyarországi viszonyokkal pedig elég ismerős volt, mivel az 1840. évi országgyűlésen a kormány egyik kiküldöttje volt Pozsonyban. Szögyény—Marich, I. 16., II. 5. S valóban, 1849-ben aggály nélkül viselte Windisch-Grätz katonai irodájában a vezetői tisztet. — Rousseau tagadó válasza után a miniszterelnök április 24-én Ottinger Ferenc vezérőrnagy budai dandárparancsnokot bízta meg az ideiglenes hadügyminiszterséggel, aki április 20-tól az ugyancsak ideiglenesen megszervezett Nemzetőrségi Haditanács elnöke is volt. 7 Ti. vidékre, a törvényhatóságokhoz a király aláírta példányokat. 8 Mészáros Lázár a Radetzky 5. huszárezred parancsnoka volt, s éppen Veronában tartózkodott. A miniszteri felkérésről a hírlapokból értesült. Április 24-én jelentette, hogy elvállalja a megbízást. Hadtörténeti Itár, 1848—49, 1/47. — A miniszterelnök sürgetésére a királyi kinevezést az említett máj. 7-i rendelettel együtt (vö. 3. jegyzet) adta ki az uralkodó. Lásd: a május 9-i minisztertanácsi ülés 2. jegyzőkönyvi pontját! Mészáros május 23-án érkezett a magyar fővárosba. Addig a miniszterelnök és az ideiglenes hadügyminiszter Ottinger vitték az ügyeket. 9 A magyar minisztérium a törvényadta természetességgel bocsátotta ki e rendelkezéseket, de Bécs e témában még az igen kényes hadügyi kérdésen belül is különösen ingerlékeny volt. Hallani sem akart arról, hogy a közvetlen osztrák irányítás alá tartozó határőrvidék adminisztrációjában bármiféle változás következzék be. Lásd erről a királynak a nádorhoz április 9-én keltezett kéziratát. Miniszterelnöki, 1848:85. sz. — Vö. a május 30-i minisztertanácsi üléssel is! — Az e téren tett lépésekről részletesen lásd: F. Kiss 1987, 317—320, 323. 10 A Vörös Antal-féle másolatban nem szereplő 1. pont igen heves vitákat váltott ki az ülésen — ezt Széchenyi naplója is tanúsítja (297.) —, és felfedte a miniszterek közötti véleményeltéréseket. Erre utal a fogalmazvány szövegében kilátásba helyezett lemondás is. — A nádor 18-án ért vissza a magyar fővárosba; a horvát ügyre vonatkozó határozatokat lásd: ápr. 19., 20. 11 A nehéz pénzügyi helyzetről az április 15-i ülés 5. pontjával (fogalmazvány) kapcsolatban is szóltunk. — Perczel Mór megbízólevele április 16-ról: KLÖM XII. 15. sz. Lásd még: ápr. 20-i ülés. — Perczel Mór (1811—1899) Rövid ideig a belügyi rendőri osztály vezetője, majd a Zrínyi-szabadcsapat szervezője, honvédtábornok, hadtestparancsnok. 12 A Kamarát Duschek Ferenc második (adminisztratív) alelnök, későbbi miniszteri államtitkár és osztályigazgató vezette ezidőben. Május 1. a bécsi és a magyar kormány között elszámolási határnap is lett a megelőző korszakra nézve. Erről bővebben: F. Kiss 1987, 197. s köv., 268. Széchenyitől tudjuk, hogy a minisztertanács kinevezéseket is tárgyalt ezen a napon. Elsősorban azért említi ezt a körülményt, mert ekkor nevezték ki Kovács Lajost osztályvezetővé a Közmunka- és Közlekedési Minisztériumhoz, ami Széchenyi számára igen fontos volt (297.). Kovács Lajos (Homok, 1812. febr. 25. — Szatmárnémeti, 1890. dec. 19.) Jogot végzett és a Selmecbányái bányászati akadémiát látogatta. Széchenyivel 1839-ben került kapcsolatba; a Tisza-szabályozásnál munkatársa. 1848/49-ben országgyűlési követ; 1849-ben a békepárt vezető személyiségei közé tartozott.
