F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)

Jegyzetek

Kossuthtól a főhatalom átadását. Egyidejűleg kérte Csányt, aki mindkettőjük bizalmát bírta, hogy járjon közben; beszélje rá Kossuthot a hatalom átadására. Csány fel is kereste a kormányzót, aki nem sokkal ezután összehívta a minisztertanácsi ülést. A jelenlévő miniszterek: Szemere, Aulich, Batthyány, Csány, Vukovics, Horváth beleegyezése nyomán kinevezték Görgeit fővezérré — Bem leváltása ugyanakkor szóba sem került —, valamint felhatalmazták a Paskieviccsel való tárgyalásokra úgy, hogy a cárt nyerje meg közbenjáróul az osztrák császárnál a magyarok érdekében. KLÖM XV. 843—844. Kossuth azt mondta Szemerének, hogy csatlakozik Erdélyben Bemhez, és a végsőkig harcol vele. Szemere, Batthyány és Vukovics megállapodtak, hogy szintén csatlakoznak Bemhez. Görgeinek nem volt elég a fővezérség, és a tárgyalásokra vonatkozó teljhatalom. Egyedül akart maradni a vezetésben a kormányzó és a minisztérium nélkül. Újra írt Kossuthnak és újra felkereste Csányt, aki bízván abban, hogy Görgei a hatalmát a nemzet javára fordítja, ismét közbenjárt Kossuthnál. Az elérhető miniszterekkel, Aulichhal, Vukoviccsal együtt Csány levélben jelentette be lemondását Kossuthnak, aki azt elfogadta. A kormányzó augusztus 11-én délután 2 órakor két levelet fogalmazott: egyet Görgeihez, egy közleményt az országhoz. Az elsőben bejelentette a maga és a minisztérium lemondását, amelyet a miniszterek többsége: Csány, Aulich, Vukovics, Horváth is pártolt. Az átruházott hatalom csak este 8 órától vette kezdetét. A levelet ellenjegyezte Csány, Vukovics és Horváth Mihály; ők írták alá a nemzethez kibocsátott felszólítást is. KLÖM XV. 528. sz. 845—846. — A lemondó iratot nem írta alá a miniszterelnök és belügyminiszter, a külügyi és a pénzügyi miniszterek, valamint a hadügyi. Duschek Ferenc már augusztus 6-án eltávozott Aradról, amikor a kormányhivatali adminisztráció megmaradt töredéke áthurcolkodott Lúgosra. Ő augusztus 10-én biztonsági okokból visszafordult Aradra, 11-én este — a lemondás után — útközben találkozott Mária-Radnán az Aradról jövő Kossuthtal, Szemerével, Batthyányval. Duscheknek nem okozott problémát a lemondás körüli zűrzavar, mert éppen készülődött az osztrákoknak való maga-megadásra, a miniszterelnök azonban kifogásolta, hogy nem értesítették, holott Aradon tartózkodott ő is és a külügyminiszter is. Csány hívatta öt fél 12-kor, ő 12-kor tudott menni, de ekkorra a lemondás már befejezett tény volt. Amint írja, „11. August 1849. Morgens 9 Uhr war zu Arad der letzte Ministerrath abgehalten worden." Szemére III. 131. Az e napokról rendelkezésre álló miniszteri visszaemlékezések: Szemere II. 115—118, III. 68. s köv., 131; Horváth aug. 10.: III. 454—462., aug. II.: III. 462^67, 471—478.; Görgey II. 342-től. Duschek nem voltjelen, csak a radnai találkozásról ír: Duschek 1. fol. 245—247. — Görgey 1. III. fontos iratokat tartalmaz a végnapokról.