F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)
Jegyzetek
7 A fenti Klapka-féle hadműveleti tervet nem hajtották végre; a minisztertanácson kívül általában nem fogadták el. Szakértők kifogásolták, hogy összpontosítás helyett szétszórta a haderőket; támadás helyett védelemre rendezkedett be; bonyolult, — tért és időt nem vett tekintetbe. — Végrehajtás nélkül is komoly bonyodalmakat okozott ez a terv a hadvezetésben személyi téren: Dembinszki lemondott, helyette a felvidéki sereget Wysockira (és DessewfTy Arisztidre) bízták. Perczel Mór tiltakozott, Bem nem volt hajlandó Erdélyből a Dunántúlra menni. (Vele foglalkozott e tekintetben a május 28-i minisztertanács. Lásd ott is!) A hadseregvezérek általában kelletlenül fogadták a tervet önállóságuk megnyirbálása miatt. Részletesen szól a tervről. Mészáros 99—106, 108; Horváth III. 143—149. a) Ortosi vagy ojtozi hágó. 1849. május 28. 1 Bem levelének rövid tartalmát adja: KLÖM XV. 415. A levél lelőhelye: Kormányzóelnöki 1849:7514. sz. — Vö. a máj. 20-i üléssel! 2 Vukovicsra azért esett a választás, mert ismerte a bánsági viszonyokat. Kormánybiztos volt 1848 májusától itt (1849. jan. végétől a bácsi hadseregnél is), és a forradalom előtt Temes m. tisztviselője. — Kossuth maga is írt Bemhez levelet a minisztertanács határozatának meghozatala után, május 28-án. KLÖM XV. 233. sz. 3 Péterváradi parancsnok. 4 Erről az ügyről lásd Vukovicsjún. 5-i beszámolóját a kormányzóhoz, uo. 270. sz. Visszaemlékezéseiben Vukovics bőven foglalkozott az üggyel (104—118.). Bemet már nem találta a Bánságban, hanem Perczellel voltak „szópárbajai". — A minisztertanács számára nagyon kényes probléma lehetett ez, de még az igen népszerű Bem leckéztetését is vállalta volna a „főérdek: a segélynek a felső hadvonalra küldése" érdekében (Vukovics 105.). Horváth a Klapka-haditerv végrehajtásával kapcsolatban szól általában a kormányzó és a Bem közötti viszony ez időbeli megromlásáról, a köztük levő feszültség okairól. Idekapcsolja a júniusi, a fővezérséggel kapcsolatos problémát is. III. 147—149. 1849. május 31. 1 A hétszemélyes főtörvényszék elnöke, báró Perényi Zsigmond (a felsőház elnöke), május 29-től kinevezve. Közlöny 119. sz. 2 Az országos tábla elnöke Nagy Károly igazságügyi osztályigazgató tanácsos lett. Uo. 3 Ezek közül az intézkedések közül ki kell emelni azokat, amelyekkel Vukovics — megelőzve egy majdani átfogó igazságügyi reformot — „rendeleti úton szerzett érvényt a polgári korszak jogelveinek". Varga 147. Június 21-i utasításával Vukovics megszüntette a testi büntetést, a büntető eljárásban eltörölte a rendi különbségeket, és a felső bíróságoknál bevezette a tárgyalások teljes nyilvánosságát. — Egyedül az országbíró tarthatta meg régi címeit és előjogait, de ő is csak ítélöbíróként tevékenykedett. — A hivatalos oklevelek formai jegyeinek szabályozása is szóbakerült. — Június 26-án hívta életre az igazságügy miniszter a harmadik felsőbíróságot, az új váltófeltörvényszéket. Erről részleteiben is: Sarlós passim; Varga 145—148.; F. Kiss 1987, 390. s köv. 4 Az alapülést valóban megtartották 20-án az új felsőbíróságok, de 30-án — tekintettel a hadihelyzetre — az igazságügyminiszter felfüggesztette a törvénykezést. Nagy Károly jún. 30-i jelentése, ÍM, Elnöki 1849:662. sz.; Közlöny 146. sz.; Varga 149—150. Csupán az országos törvényszék kezdte meg a tényleges bírói működést. Az ülés további pontja volt a bírák és a minisztériumi hivatalnokok által leteendő eskü szövegének meghatározása. Közmunka, Elnöki 1849:175. sz. (Bm, Elnöki 1849:244.; VKM, Elnöki, iktatatlan, 1849.
