F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)
Jegyzetek
jún. 1.) — Ugyancsak ezen a napon terjesztette be Duschek pénzügyminiszter az alkalmazandó és nem alkalmazandó minisztériumi hivatalnokokkal kapcsolatos szempontjait. Duschek I. fol. 270., 115. PM. sz.; Közmunka, Elnöki 1849:79. A minisztertanács által elfogadottat lásd: KLÖM XV. 249. sz. máj. 31. (vö. máj. 2-i minisztertanácsi ülés, 17. jegyzettel!) Duschek pere idején is kitért erre a kérdésre, tekintettel a régi kormányszéki hivatalnokok mentésére. Az 1850. július 12-i kihallgatáson elmondott elvek eltérnek a minisztertanács elé 1849. május 31-én terjesztettektől; Duschek pere idején eltúlozta a régiek előnyére szolgáló intézkedéseit. Duschek 1. fol. 561—562.; Duschek 2. 288. Valószínűleg egy június 4-i ülésen foglalkozott a minisztertanács a külkereskedelem nehézségeivel, ezzel kapcsolatban az 1848 óta esedékes új vámszabályzat elkészítésével. (Erről: F. Kiss 1987, 413—414.) Az ülés egyik határozataképpen a külügyminiszternek körlevelet kellett intéznie a külföldi kereskedőkhöz a magyar kormány vámüggyel kapcsolatos elveiről. A kérdésben természetesen a Pénzügyminisztériummal konzultált (a külügyminszter vitte ideiglenesen a kereskedelmi ügyeket is). Batthyány Kázmér és Duschek Ferenc levelezése e tárgyban: FI KM, Kereskedelmi szak 1849:5. kútfő. 1849. június 6. 1 Ezekről a kísérletekről összefoglalást ad Beér—Csizmadia a nemzetiségi 1849:VIII. törvény előtörténetének bemutatásában, 861—868.; továbbá: Kovács 288—365. 2 Az előterjesztett levelek, amelyek a minisztertanácsi határozat alapjául szolgáltak, Vécsey tábornoktól, Raksányi őrnagytól, Kohlman ezredestől és Andrássy Gyulától származhattak; az előbbiek már hetek óta tárgyaltak a magyar kormány megbízásából a szerbek vezetőivel, az utóbbi pedig lengyel emigránsok, valamint olasz és francia diplomáciai ügynökök segítségével, Garasanin szerb belügyminiszterrel kezdett tárgyalásokat május végén. Kohlman nevében Vukovics jelentette június 2-i levelében Kossuthnak, hogy Sztratimirovics kész 3 zászlóaljjal átjönni, ha a tisztek mégtarthatják rangjukat. Kohlman a küldöttet Vécsey tábornokhoz utasította. Vö. Waldapfel, VII. fejezet passim. 3 Vö. máj. 19-i ülés, 2. jegyzőkönyvi pont. — Ezt a szabadságjogot ebben az időpontban törvény még nem garantálta; e tekintetben majd a nemzetiségi törvény intézkedik. Beér—Csizmadia 868—869. 4 Batthyány Kázmér június 10-i körirata a magyar diplomáciai megbízottakhoz és a katonai parancsnokokhoz másolatban, lásd: Batthyány 2. tétel. Francia nyelvű változatát közli: Thim III. 783—784. — Batthyány Kázmér Pulszkynak is megküldte a körlevelet, bizonyos, a határszéleken működő ügynökök tevékenységére vonatkozó megjegyzéssel. 1849. jún. 13. Közli: Diplomáciai levelezés. I. 511. 5 A szerb felkelők vezérének, Sztratimirovics Györgynek állítólagos békefeltételeit Raksányi őrnagy terjesztette fel a magyar kormányhoz. Maguk a feltételek nem ismeretesek, lényegükre következtetni lehet a magyar minisztertanács velük kapcsolatos június 14-i határozatából: lásd: KLÖM XV. 300. sz., és főleg Szemere Raksányihoz intézett június 6-i leveléből. A június 14-i minisztertanácsi határozat Raksányinak megküldött változatával együtt közli: Thim III. 705—706. a) Menlevél. 6 Szemere a június 14-i ülésen mutatta be tervezetét a szerbekkel és románokkal való megbékélésre, lásd: KLÖM XV. 300/a. sz.; továbbá: Projet de pacification, uo. 431. sz. júl. 14. 1849. június 8. a) A ÁXÖM-ben máj. 2. áll jún. 2. helyett. 1 Az 1849:1. törvény (febr. 13.) értelmében működött rögtönítélö hadi és polgári vegyes bíróságok. Ezek általában a katonai parancsnokságok helyén „s általában ott, hol a körülmények megkívánnák" működtek. A törvény szövegét és az előzményeket lásd: Beér—Csizmadiáin—720, 705—717. — Kimerítően foglalkozik a rögtönítélő bíróságokkal Horváth 1848—1849-re nézve, III. 98—106.
