F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)

Jegyzetek

a) A fogalmazványban e szó előtt kihúzva: septemvirség. 7 Ezen a meglehetősen sommás elintézésen kívül más hivatalos állásfoglalás nem ismert a minisztertanács üléseiből a hivatali cumulatióról. A probléma pedig a minisztérium egész működése alatt létezett; az országgyűlésen, a hírlapokban ismételten — új meg új vonatkozásokban — felvetődött. Erről lásd: F. Kiss 1987, 149—151. 8 A május 3-i jegyzőkönyvnek 2 fogalmazványi példánya maradt fenn. Az általunk (1) és (2)-vel jelölt példányok közül az (1) töredékes a másikhoz képest, azonkívül teljesen áthúzták. b) Ezután az egész szöveget áthúzták. c) Új oldal; a címnek és a jelenlevők felsorolásának a hely kihagyva. 9 Somssich Pál (1811—1888) a Helytartótanács tanácsosa volt. — A Carenz-Taxe a XVIII. sz. óta meglevő hivatalnoki kaució volt. A Széchenyi által benyújtott, a minisztertanács hatáskörébe tartozó közlekedési minisztériumi kinevezésekről május 1-én döntöttek. Ismeretes Kossuth gúnyos megjegyzése Széchenyi névsoráról (Széchenyi 300.). A minisztertanács is hasonlóan vélekedhetett, mert a miniszter ezt írta naplójába: „Diffikultäten meines Namensverzeichnisses. Sie nehmen einem licitando alle die man anstellen will, weg." Uo. 307. Ehhez lásd az ápr. 17-i jegyzőkönyvhöz írott 8. jegyzetet! 1848. május 8. 1 Nápoly ekkor Károly Albert szardiniai király kisebbik fiának uralma alatt állott. Az osztrák hajóhad, amelynek legénysége javarészt olaszokból állt, teljesen felbomlott. a) A fogalmazványban tüzér helyett pattantyús áll. 2 Az osztrák fennhatóság alatt álló Dalmácia katonai és polgári kormányzója J. A. von Thursky volt. A kormányzóság székhelye: Zára. b) A fogalmazványban a fejedelem helyett Ő Felsége áll. 3 A pénzforgalom nehézségeinek (vö. az ápr. 15-i jegyzőkönyv-fogalmazvány 5. pontnál mondottakkal!) leküzdésére szolgáló egyik eszközként kívánta felhasználni a magyar kormány a kincstári utalványokat. Az erről szóló pénzügyi rendelet május 24-én kelt; közli: KLÖM XII. 137. sz. Pénzként használták az 5%-os kamat mellett kibocsátott 50 és 100 forintos utalványokat, amelyeket 3, 6, 12 hónapi lejáratra állítottak ki. A kormány 2 millió pfrt erejéig szándékozott ilyeneket kibocsátani, de végül is kb. másfél milliónyi értékről volt szó. Az utalványok pénzforgalmi szerepéről lásd: Faragó 99., valamint igen érthető egykorú magyarázat Kossuthtól a Kossuth Hírlapjában, 1848. júl. 18. Közli: KLÖM XII. 308. sz. c) Eddig áthúzva „a két század pattantyús... "-tói. 4 Megegyezik az előbbi, áthúzott 2. pont tartalmával; onnan egyértelmű, hogy a kincstári utalványok pénzügyi tervéről van szó, ezért a 3. jegyzet ide is vonatkozik. Széchenyi szerint ő és Deák üléseztek május 6-án. Május 7-én is kívánt vele tárgyalni az igazságügyi miniszter, de Széchenyi kitért előle. 309—10. 1848. május 9. a) A fogalmazványban Fő Herczeg áll; a későbbiekben is. b) A fogalmazványban Ő Felsége áll; a későbbiekben is. 1 Vö. a május 1-i minisztertanácsi ülés 1. napirendi pontjával! — PH 58. sz. A király a bánnak megparancsolta, hogy a nádornak és a magyar minisztériumnak engedelmeskedjék (máj. 6.). 2 A fogalmazványi példányban e pont mellett áll: „Tudomásul vétetett." — Vö. ápr. 16-i ülés, 7. pont a fogalmazványban. 3 A fogalmazványban a szöveg mellé odaírták: Szemere. — A május 6-i kézirat a királyi biztos