F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)

Jegyzetek

4 A fegyvereket visszavették tőlük a miniszterelnök utasítására. Janotyckh, Tagebuch, II. 227.; Szeremlei I. 72. A Közcsendi Választmány április 24-én az izgatott hangulat miatt elrendelte a ház- és lakástulajdonosoknak — rendőri büntetés terhe mellett — a polgárjoggal nem rendelkező izraeliták kilakoltatását. Janotyckh, Archiv, I. 68. sz. Egy bizottság 6 hétig foglalkozott a pesti zsidók polgárjogának felülvizsgálatával. Erről és a lakosok reagálásáról lásd: Janotyckh, Tagebuch, II. 227. s köv. 5 Tarnóczy Kázmér kiküldése Pozsony megyébe (ápr. 25.), majd a bányavárosokba (ápr. 28.). Janotyckh, Archiv, I. 100—101. sz. Jelentései: Bm, Rendőri, 1848:1. kútfő 6 Az 1848:XVIII. törv. intézkedett a szabad sajtóról, a vétségekről, a bírói eljárásról, az időszaki lapokról, a nyomdákról, a könyvárulásról. A hatóság vagy testület rágalmazásáért 2 év és 1000 frt-ig terjedő bírság, magánszemélyek rágalmazásáért 6 hónap és 300 frt-ig terjedő bírság volt kiszabható (I. 10., 12.§). Janotyckh, Tagebuch szerint a Klein Ármin elleni támadás oka az, hogy az „Ungar" a zsidók emancipációjáért szállt síkra. Ügye nem került sajtóesküdtszék elé. Vö. Sarlós 66. és IM, Büntető-törv. 1848:4. kútfő. Klein Ármin (alias Kilényi János, 1805—1889) — ismételten polemizált konzervatív és asszimilációellenes német tollforgatókkal. Vö. Osztern 7 Széchenyi is tudósít a délelőtti ülésről, de csak impresszióit rögzítette (302.). — A miniszterelnöki asztalnemű szintén szóba került, amely később az országgyűlésen is vitát okozott. Erről István átiratából értesülünk a pénzügyminiszterhez (ápr. 23.). Pm, Elnöki 1848:1805. PM. sz. Az országgyűlési vitáról lásd: F. Kiss 1987, 47. a) Üresen maradt. 8 Ezek voltak a jegyzőkönyvi kivonatok. A kimásolt részeket a tollvivő hitelesítette: Jászay Pál miniszterelnöki titkár, majd Záborszky Alajos minisztériumi tanácsos. Több esetben csak ezekből a kivonatokból értesülhetünk egyes tárgyalási pontokról. b) Erősen áthúzva, emiatt alig betűzhető! 9 A 2—3. pont mint kivonat megtalálható: Király személye kör. mm., Általános, 1848:170. sz. A külügyi hivatal az egyedüli kivétel volt ez alól a szabály alól. 10 Az 1843/44-i országgyűlésre készített nagy jelentőségű munka, amelynek modern, polgári jellegű felfogását elsősorban Deák határozta meg. Lásd: Az 1843-iki büntetőjogi javaslatok anyaggyüjteménye. Szerk. Fayer László. I—IV. Bp. 1896—1902. Erről lásd: Sarlós, különösen 102., Varga János. II. A sajtótörvényről van szó. Az Igazságügyi Minisztérium 1848. április 29-i dátummal jelenttette meg a végrehajtó rendeletet, lényegében az 1843/44-i országgyűlési javaslat alapján. PH, 44—45. sz. Két, nem lényegtelen eltérés volt a korábbi javaslathoz képest; az egyik az itt szereplő döntésen alapul. (A másik az, hogy a vádesküdtszék tagjai nem maguk választják meg az elnöküket, hanem az a törvényhatóság „rendes elnöke".) Sarlós ezt a változtatást „indokoltnak és érthetőnek" tartja, mivel részben az idő sürgetett, részben fontos volt, hogy az esküdtszékek a kormány számára megbízható tagokból álljanak. Sarlós 60—61. Az esküdtbíróságok május utolsó hetére országszerte megalakultak. Politikai szempontú elemzését lásd: Sarlós 60—67., a büntetőjogit: Sarlós Béla: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc büntetőjoga. Bp. 1959. 12 Vö. az ápr. 12-i ülésen a közalapítványi jószágokról mondottakkal és uo. a 28. jegyzettel! A tanulmányi alap a II. József uralkodása alatt elkobzott, feloszlatott szerzetesrendi vagyonból jött létre. Voltak ezenkívül kisebb ilyen célú magánalapok is. Az egyházi alapok csak a katolikus egyházéi voltak; a többi felekezet maga kezelte a sajátját. Erről bőven ír Palugyay. Az 1848:IX. törv. az úrbéri jövedelmek megszüntetéséről szólt. E jövedelmek az alapítványi jószágokban katolikus egyházi és oktatási célokra szolgáltak; e birtokokat és jövedelmeket az állam kezelte. A nevelésügyi tárca a jövedelmek megszüntetése miatt nemhogy el tudta volna magát látni, de még támogatásra is szorult. Az állampénztár azonban — egyéb fontos költségvetési tételek miatt — csak igen kis mértékben tudta segíteni az alapítványi gazdaságot. Az alapok kezelését megosztották a minisztériumok között; nemcsak a VKM, hanem a Belügyminisztérium is felügyelt ilyeneket. Erről bőven lásd: F. Kiss 1987, 219—220, 447. s köv. E jegyzőkönyvi pont kivonatban megtalálható: Pm, Elnöki, 1848:326. ein. sz. — Széchenyi kommentárja ehhez a tárgyhoz: „Kossuth will Finanzspekulation auf Eötvös' Fundationen." 301. — 7* 99