Borsa Iván: A Szent-Iványi család levéltára 1230-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 14. Budapest, 1988)

Akadémiája bukaresti könyvtárában bukkant fel), sokkal több szenvedett kisebbnagyobb károkat (a körmendi Batthyány, a gyömrői Teleki, a berkeszi Vay levéltár stb.). Világossá vált, hogy a megfelelő színvonalú kivonatok közlése a történeti kutatások segítésén túlmenően az iratvédelemben is szerepet játszhat a mikrofilmezés mellett. A hazai medievisztika híveinek, barátainak körében ez a felismerés olyan igényt formált, amelyhez áldozatkészség is kapcsolódott, így megkezdődhetett a kiadási szempontból meglehetősen elhanyagolt, ugyanakkor jelentős forrásértéket hordozó egyes családi levéltárak 1526-ig terjedő darabjainak kivonatolása. A Kállay család levéltára és a társadalmilag szervezett új akció első tapasztalatai alapján regesztázási szabályzat is készült, amely a Levéltári Közlemények 1946. évfolyamában látott napvilágot, függelékként a Kölcsey család levéltári anyagán mutatva be a szabályzat alkalmazását. Az 1940-es évek végén, az 50-es évek első felében a munka lelassult, majd megszűnt. A mecénások helyzete alapvetően megváltozott, és nem ösztönözte őket a remélt füzetek, kötetek megjelenése sem, hisz a történeti forráspublikációkra nem jártak jó idők. Ezt legjobban talán az az akkoriban mértékadónak számító vélemény illusztrálja, amely szerint az készít forráspublikációt monográfia helyett, aki nem kíván nyíltan politikailag állást foglalni. Amikor a forráspublikációkkal szemben ilyen álláspont volt, még hosszú éveken át teljesen elképzelhetetlen volt, hogy egy-egy család levéltárának oklevélkivonatai önállóan nyomdába kerüljenek. Az akció keretében 48 családi levéltár közel 8500 darabjáról mintegy 12000 kivonat készült. A kivonatokat Bakács István, Borsa Iván, Fekete Nagy Antal, Fügedi Erik, Ila Bálint, Mályusz Elemér és Oszvald Ferenc készítették. 12 családi levéltár középkori iratanyaga esetében a közel 3200 oklevélről készült mintegy 4200 kivonat ellenőrzése is megtörtént. E munkát Borsa Iván, Ila Bálint és Mályusz Elemér végezték. Az így elkészült, részben ellenőrzött kivonatok egy példánya több részletben ajándékként az Országos Levéltárba került, s annak regesztagyűjteményét gazdagította. Az oklevélkivonatoknak nyomtatásban történő közzétételét végül is az Országos Tudományos Kutatási Alap Bizottsága tette lehetővé azzal, hogy a „Családi levéltárak Mohács előtti okleveleinek regesztái" témára 1986 júliusában megfelelő támogatást ítélt oda. Ezzel megnyílt a lehetőség az előtt, hogy egy-egy családi levéltár Mohács előtti anyagáról készült kivonatok nyomtatásban is megjelenjenek. Akármilyen körültekintéssel készültek a kivonatok és akármilyen lelkiismeretesen történt ellenőrzésük, nem voltak nyomdakészek, így komoly szerkesztési munkát igényeltek, illetve igényelnek. Ennek keretében — a kivonatokra rá kell vezetni az oklevél jelenlegi jelzetét (DL-számát), mert a legtöbb kivonat akkor készült, amikor ezek a családi levéltárak még a Magyar Nemzeti Múzeumban kialakított rendben, egyedi jelzet nélkül voltak; — a tartalmi átírásokat ki kellett emelni;