Borsa Iván: A Szent-Iványi család levéltára 1230-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 14. Budapest, 1988)

— annak idején újkori másolatokról, nyilvánvaló durva hamisítványokról, oklevélcsonkokról nem készültek kivonatok, ezért ellenőrizni kellett a hiányokat és megfelelően pótolni azokat, hogy az olvasó a családi levéltár teljes Mohács előtti állományáról kapjon képet; — a 40 évesnél immár idősebb regesztázási szabályzat egyes pontjai nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, illetve — főleg a Zsigmondkori oklevéltár hatására — eljárt fölöttük az idő, ezért módosításukra volt szükség (részletesebben lásd alább); — a módosítások lényeges változtatásokat, kiegészítéseket igényeltek; — a kézirathoz névmutatót kellett készíteni. Közlési szabályok A kivonatkészítés (regesztázás) oklevelenként történik, tehát a más oklevél szövegébe foglalt (teljes szövegében vagy tartalmilag átírt) okleveleket az átíró oklevélből kiemelve, a kronologikus sorrendben őket megillető helyen, önállóan közöljük, miközben az átíró oklevél megfelelő helyén utalunk a kiemelt oklevélre. (Tartalmilag átírtnak azt az oklevelet tekintjük, amelynek legalább évszámát és kibocsátóját az átíró oklevél közli. Az enélkül közölt említéseket nem kell az átíró oklevélből kiemelni.) A kivonat (regeszta) az oklevél tartalmának fogalmazásilag kerek egészet alkotó magyar nyelvű kivonata. A kivonat az oklevélkibocsátó nevével kezdődik, és lehet több mondatra tagolt is. A kivonatnak tartalmaznia kell az oklevélben foglalt jogi jelentőségű tény, esemény leírásán kívül az oklevélben előforduló valamennyi személy- és helynevet, földrajzi nevet, továbbá, a latin szövegben előforduló magyar és más vulgáris (nem latin nyelvű) szavakat, az egyes személyek címét és rangját (ideértve a megnevezésüknél alkalmazott jelzőket, mint magnificus, egregius stb., illetve ezek rövidítését), valamint minden érdeklődésre számot tartó mozzanatot, kifejezést, megjelölést (pl. adományt nyerő érdemei, az oklevelet kibocsátó szerv, kancellária szervezetére vonatkozó adat, az oklevél megpecsételésére vonatkozó záradék, pénzegységek, mértékek leírása). A neveket lehetőség szerint a kivonat szövegébe kell beilleszteni. Ha ez mondatszerkesztésileg vagy bármely más okból (királyi emberek, tanúk hosszú felsorolása, méltóságsor) nehézséget okozna, akkor a neveket és a vulgáris szavakat a kivonat szövegét követő gondolatjel után vagy új bekezdésben kell felsorolni. Fel kell azonban tüntetni, hogy az illető személy milyen minőségben szerepel az oklevélben (királyi ember, szomszéd, felperes tanúja stb.), a földrajzi név mit jelöl (erdő, mocsár stb.), a vulgáris szavaknak pedig szükség esetén magyarázatot kell adni (pl. roh — lószín). A személynevek felsorolásánál megengedett az oklevélben olvasható eredeti szöveg másolatának közlése, mert esetleges félreértések ily módon elkerülhetők. El lehet hagyni a királyi cím részletezését, ahogy nem szükséges annak feltüntetése sem, hogy az országbíró melyik királynak „udvarbírája". A királyi