Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Bevezetés

Erdélyi Mór (1877—1929) nyomdászként még a múlt század végén kapcsolódott be a szociáldemokrata mozgalomba. Kiemelkedő szerepe volt a munkás szövetkezeti mozgalom szervezésében. 1904-ben az Általános Fogyasztási Szövetkezet igazgatójává választották. A Népköztársaság idején mint gazdasági szakember közélelmezési államtitkár lett, így került be a Kormányzótanácsba is. Már április 1-én, majd 3-án is felajánlotta lemondását, de a Tanácsok Országos Gyűléséig a helyén maradt, sőt részt vett a Kormányzótanács Gazdasági Bizottságának, majd az ország élelmezésének irányítására május 30-án létrehozott háromtagú bizottságnak a munkájában is. Tagja volt a Központi Munkás- és Katonatanács 80-as Bizottságának, a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak. A Peidl-kormányban közélelmezési államtitkár. A fehérterror elől Bécsbe menekült, 1928-tól azonban ismét Magyarországon élt. Illés Artúr (1878—1960) az Általános Fogyasztási Szövetkezet tisztviselőjeként csatlakozott a munkásmozgalomhoz. A Magántisztviselők Országos Szövetségének létrehozásában kiemelkedő szerepe volt. A Szociáldemokrata Párt balszárnyához tartozott, majd még 1918-ban belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába,tagja lett az úgynevezett második Központi Bizottságnak. Március 21-től tagja a Kormányzótanácsnak. 1919. április végétől a fronton teljesített szolgálatot. Tagja volt a Tanácsok Országos Gyűlésének, s részt vett a Szövetséges Központi Intéző Bizottság ülésein. A Tanácsköztársaság leverése után Ausztriába emigrált, majd Németországban és Franciaországban élt. Kondor Bernát (1884-1942) nyomdászként lépett be a szociáldemokrata pártba. Az első világháború idején az Általános Fogyasztási Szövetkezet igazgatója; 1919. április 3-tól az egyik közellátási népbiztos volt, de a Kormányzótanács ülésein április 22-től nem vett részt. A Tanácsköztársaság leverése után emigrált, 1924-től ismét Magyarországon élt. A termeléssel és az ellátással foglalkozó népbiztosságok munkájához szorosan kapcsolódott a Munkaügyi Népbiztosság tevékenysége. Kezdettől egészen a Népgazdasági Tanácsba történt beolvasztásáig Bokányi Dezső irányította. Április 18-án Szamuely Tibor (lásd fentebb) kapott megbízatást a népbiztosság vezetésére, néhány nap után azonban más területre irányították. Bokányi helyettese április 3-ig Fiedler Rezső (lásd fentebb), illetve Guth Antal volt, aki március 24-én kapott kinevezést. Bokányi Dezső (1871 — 1940) mint kőfaragómunkás már 1886-ban tagja lett a szakszervezetnek és 1889-ben a szociáldemokrata pártnak. 1894-től 1919 márciusáig tagja a párt vezetőségének. Kiemelkedő szerepet játszott a Magyarországi Építőipari Munkások Országos Szövetségének megalakításában. A Munkás Betegsegélyező Pénztár tisztviselője, 1917-től pedig igazgatója. Nagyhatású szónok volt, s jelentős irodalmi tevékenységet fejtett ki; Marx, Engels, Be bel műveiből fordított. A Nemzeti Tanács tagjaként 1918-ban részt vett a belgrádi fegyverszüneti tárgyaláson. 1919. március 21-től munkaügyi népbiztos. Áprilisban beválasztották a Központi Munkás- és Katonatanács öttagú elnökségébe és 80-as Bizottságába. Tagja \