Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Bevezetés

sok Központi Szövetségében a gyáripari lakatos szakosztály titkára. 1918 őszén beválasztották a Budapesti Központi Munkás- és Katonatanácsba. 1919. április 6-tól mint népbiztos a vas- és fémipari gyárak termelését irányította. A Népgazdasági Tanács létrehozásakor ennek egyik elnöke lett, egyben ellátta a IX. (munkaügyi) főosztály vezetését. Részt vett a budapesti karhatalom ügyének rendezésére július 7-én létrehozott bizottság munkájában. A pártkongresszuson a vezetőség sorába választották. Tagja volt a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak. A Tanácsköztársaság megdöntése után életfogytiglani fegyházra ítélték, fogolycsere útján került Szovjet-Oroszországba. A Földmívelésügyi Népbiztosság vezetését március 21-től április 3-ig négytagú, majd háromtagú direktórium látta el. A direktórium tagja lett Csizmadia Sándor, Vántus Károly, Hamburger Jenő és Nyisztor György, valamennyien népbiztosi felhatalmazással. Csizmadia Sándor (1871 — 1929) mint mezőgazdasági munkás került kapcsolatba a szocialista mozgalommal. 1896 és 1909 között, megszakításokkal tagja volt a szociáldemokrata párt vezetőségének, egy időben a Szabó Ervin által vezetett ellenzékhez tartozott. 1899-től, ugyancsak megszakításokkal szerkesztője volt a Világszabadság c. lapnak és vezetője a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének. Jelentős szocialista irodalmi tevékenységet fejtett ki, verseskötetei jelentek meg, részt vett Marx-Engels válogatott műveinek kiadásában is. A Károlyi-kormányban földművelésügyi államtitkár lett. Tulajdonképpen csak néhány napig volt földmívelésügyi népbiztos, mindössze három kormányzótanácsi ülésen vett részt. Március 25-én bejelentette lemondási szándékát. Szertelen magatartása, egyéni akciói miatt, április 3-án a Kormányzótanács döntött úgy, hogy kihagyják a népbiztosok sorából. A Tanácsköztársaság leverése után az újjáalakuló szociáldemokrata párt vezetőségének ismét tagja lett, később kilépett a pártból és egyre jobbra tolódott. Vántus Károly (1879—1927) ácsmunkásként 1896-ban került kapcsolatba a szocialista mozgalommal. 1901-től 1906-ig a szociáldemokrata párt nagyváradi titkára és a Nagyváradi Munkás Újság szerkesztője volt. 1907 és 1914 között a szociáldemokrata párt országos vezetőségének tagja. A világháború idején orosz hadifogságba került, 1918-ban az OK/b/P magyar csoportjának titkára, s a Szociális Forradalom c. lap munkatársaként tevékenykedett. 1918 novemberében tért haza, a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik megalapítója, az első Központi Bizottság tagja volt. Kezdettől a Földmívelésügyi Népbiztosságot vezető direktórium tagja. Április végétől, megszakításokkal, június elejéig a fronton teljesített szolgálatot. Június 7-én Vas megye kormányzótanácsi biztosa lett. A Füldmivelésügyi Népbiztosságnak a Népgazdasági Tanácsba történt beolvadása után, ennek II. (földmívelésügyi) főosztályát vezette. Tagja volt a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak. A kongresszus a pártvezetőségbe is beválasztotta. A Tanácsköztársaság megdöntése után halálra ítélték, fogolycserével került Szovjet-Oroszországba.