Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)
Bevezetés
Hamburger Jenő (1882—1936) egyetemi hallgatóként csatlakozott a munkásmozgalomhoz, 1905-től tagja a szociáldemokrata pártnak. Zalaszentgróti orvosként ismerte meg a falusi nép életét. Antimilitarista mozgalomban való részvételéért, sztrájk szervezéséért 1918 februárjában letartóztatták és szeptemberben másfél évi fogságra ítélték. A Népköztársaság idején Nagykanizsa kormánybiztosa, s a szociáldemokrata párt egyik központi titkára; a földtörvény megjelenése után Somogy megyében megszervezte az első termelőszövetkezeteket. Kezdettől tagja volt a Földmívelésügyi Népbiztosságot vezető direktóriumnak. Áprilisban a déli fronton teljesített szolgálatot, május 8-tól 14-ig a II. (székesfehérvári) hadtest parancsnoka. Tagja volt a Kormányzótanács Gazdasági Bizottságának és a május 30-án kinevezett háromtagú országos közélelmezési bizottságnak. A Népgazdasági Tanács létrehozása után Vántus Károllyal együtt ennek II. (földmívelésügyi) főosztályát irányította. Június 17-én, Rákosi Mátyással együtt megbízást kapott a kerületi népgazdasági tanácsok és gazdasági hivatalok megszervezésére és irányítására. Tagja volt a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak. Részt vett a Kormányzótanács választásának előkészítésére június 24-én alakult jelölőbizottság munkájában. A Tanácsköztársaság leverése után Ausztriába emigrált, majd rövid ideig Olaszországban, Csehszlovákiában és Németországban, végül a Szovjetunióban élt. Nyisztor György (1869-1956) földmunkásként került kapcsolatba a munkásmozgalommal. A Földmunkások Országos Szövetségében tevékenykedett, 1906-ban a vezetőség tagja, majd titkára. A szociáldemokrata mozgalom balszárnyához tartozott. Kezdettől tagja a Földmívelésügyi Népbiztosságot vezető direktóriumnak. A Népgazdasági Tanács létrejötte után ő képviselte ennek II. (földmívelésügyi) főosztályát a Kormányzótanácsban. Júniusban beválasztották a pártvezetőségbe. Tagja volt a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak. A Tanácsköztársaság leverése után életfogytiglani fegyházra ítélték, fogolycserével került Szovjet-Oroszországba, a felszabadulás után hazatért. A Kereskedelemügyi Népbiztosság csak rövid ideig, március 21-től április 3-ig létezett. Vezetését Landler Jenő látta el, helyettese Rákosi Mátyás és Haubrich József volt (mindhárom népbiztosról szó volt már az előzőekben). A Kormányzótanács megalakulásáról március 21-én felvett jegyzőkönyv szerint a Közélelmezési Népbiztosság vezetésére eredetileg Böhm Vilmos kapott felhatalmazást, helyettesévé pedig Hevesi Gyulát és Dovcsák Antalt jelölték (mindhármukról lásd fentebb). A másnapi lapokban azonban már Erdélyi Mór szerepelt mint népbiztos; helyettese, illetve április 3-a után népbiztostársa Illés Artúr lett. Ök vezették a népbiztosságot mindaddig, amíg az be nem olvadt a Népgazdasági Tanácsba. Hozzájuk csatlakozott népbiztosként április 3-tól Kondor Bernát is. A népbiztosság neve egyébként — mint erre már utaltunk — a Kormányzótanács március 28-án hozott határozata értelmében Közellátási Népbiztosságra változott.