Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Bevezetés

Szövetségének és az Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetségének vezetőségi tagja. A Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik alapítója. 1919. április 1-től május 17-ig a Szocializálási, majd a Szociális Termelés Népbiztosságának egyik irányítója. Tagja volt a Központi Munkás- és Katonatanács 80-as Bizottságának, továbbá a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak is. A Tanácsköztársaság megdöntését követően életfogytiglani fegyházra ítélték; fogolycserével került ki Szovjet-Oroszországba. A Szociális Termelés Népbiztosságának feladata a szocialista ipar kiépítése, irányítása volt. Vezetését a Varga Jenő, Dovcsák Antal, Hevesi Gyula, Kelen József % (az utóbbi három népbiztos adatait lásd fentebb), Rákosi Mátyás és április 6-tól Bajáki Ferenc népbiztosok részvételével alakult kollégium látta el. Varga Jenő (1879—1964) pékmunkásként kezdte pályafutását, majd elvégezte az egyetemet és középiskolai tanár lett. 1906-ban lépett be a szociáldemokrata pártba, 1907-től a Népszava közgazdasági rovatát vezette. Jelentős elméleti tevékenységet fejtett ki, s már a Népköztársaság idején egyetemi tanári kinevezést kapott. Egyre közelebb került a baloldali szociáldemokratákhoz. A Tanácsköztársaság gazdasági életét kezdetben mint pénzügyi, április 3-a után mint a szociális termelés népbiztosa, majd május 17-től a Népgazdasági Tanács elnökeként irányította. Tagja volt a Kormányzótanács Gazdasági Bizottságának, a pártprogram kidolgozására létrehozott bizottságnak, továbbá a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak is. A Tanácsköztársaság leverését követően Ausztriába emigrált, majd a Szovjetunióban élt. Rákosi Mátyás (1892—1971) diák korában került kapcsolatba a Galilei-körrel és a szociáldemokrata mozgalommal. Tisztviselőként Németországban és Angliában is dolgozott. Az első világháború idején orosz hadifogságba került, ahonnan 1918 májusában érkezett vissza. Novemberben csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához, a párt vidéki titkára lett. 1919 februárjában őt is letartóztatták. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor a kereskedelemügyi népbiztos helyettese, majd április 3-tól a Szociális Termelés Népbiztosságának egyik vezetője. Április második felétől egy ideig a fronton teljesített szolgálatot. Június 17-én a vidéki népgazdasági tanácsok szervezésére kapott megbízást Hamburger Jenővel együtt. Június 24-én a Kormányzótanács Központi Ellenőrző Bizottságának tagjává választották. Július 17-én a Vörös Őrség országos parancsnoka lett. A Tanácsköztársaság megdöntése után Ausztriába emigrált, majd Szovjet-Oroszországba ment, 1924-ben illegális pártmunkára hazatért, letartóztatták és bebörtönözték, 1941-ben fogolycserével került a Szovjetunióba. A felszabadulás után a párt vezetőjeként hazatért, majd 1956-tól ismét a Szovjetunióban élt. Bajáki Ferenc (1883-1938) lakatos, 1900-ban lett szervezett munkás és a szociáldemokrata párt tagja. 1916-ban a csepeli Weis Mannfréd művek főbizalmijává választották. 1917-től 1919 áprilisáig a Vas- és Fémmunká-