Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Bevezetés

Április 1-től április 3-ig mint helyettes, ezt követően június 24-ig harmadik népbiztosként Szabados Sándor (1874-1939) volt a Közoktatásügyi Népbiztosság egyik vezetője. Fiatalon került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1892-től a szociáldemokrata párt tagja, a szocialista diákok egyik szervezője. Több éven át nyugat-európai országokban ismerkedett a modern munkásmozgalommal. 1905-től a Népszava politikai rovatvezetője, baloldali nézetei miatt azonban összeütközésbe került a szociáldemokrata párt vezetőivel, ezért kilépett a laptól és a Munkásbiztosító Pénztárnál vállalt állást. Több marxista művet ültetett át magyarra, így részt vett a Szabó Ervin által szerkesztett Marx—Engels válogatott művek munkálataiban is. 1918 novemberétől a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja. Mint közoktatásügyi népbiztos a köznevelés, egykori szóhasználattal a szocializmus állami propagandájának irányításával foglalkozott. Tagja volt a Budapesti Központi Munkástanácsnak. A Tanácsköztársaság megdöntése után életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, fogolycsere útján került Szovjet-Oroszországba. Április 3-tól június 24-ig Szamuely Tibor (lásd fentebb) is részt vett mint népbiztos a Közoktatásügyi Népbiztosság irányításában. Június 24-ig a Szövetséges Központi Intéző Bizottság Pogány Józsefet (lásd fentebb) választotta meg Kunfi utódjává. Elsőrendű politikai feladatokat kellett megoldaniuk a gazdasági népbiztosságoknak is. Különösen áll ez az új társadalom alapjainak megszervezésére létrehozott Szocializálási Népbiztosságra. Az e néven március 21-től április 3-ig létezett népbiztosság vezetője Böhm Vilmos (lásd fentebb), egyik helyettes Dovcsák Antal (akiről szintén volt már szó), másik helyettese pedig Hevesi Gyula lett, majd április 1-én Kelen Józsefet is kinevezték népbiztoshelyettesnek. Hevesi Gyula (1890—1970) az Egyesült Izzó mérnökeként találkozott a munkásmozgalommal. Szerepe volt az első mérnökszakszervezet, majd az Ipari és Közlekedési Tisztviselők Országos Szövetsége létrehozásában. A Kommunisták Magyarországi Pártjának 1918 decemberétől volt tagja, részt vett a második Központi Bizottság munkájában. Komját Aladárral együtt szerkesztette a párt Internationale c. elméleti folyóiratát. Április 3-a után tagja annak az öttagú testületnek, amely a Szociális Termelés Népbiztosságát irányította. Beválasztották a Budapesti Központi Forradalmi Munkásés Katonatanácsba. Részt vett a Vörös Hadsereg szervezésében, Salgótarján védelmében. Tagja volt a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak is. A Tanácsköztársaság leverése után Ausztriába emigrált, majd Olaszországban, a Szovjetunióban élt; a felszabadulás után hazatért. Kelen József (1892—1938) Németországban szerzett mérnöki diplomát, már ott kapcsolatba került a munkásmozgalommal. 1914-ben tért haza, 1916-tól részt vett a műszaki értelmiség szocialista szervezésében, az antimilitarista mozgalomban; az Ipari és Közlekedési Tisztviselők Országos