Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Bevezetés

Április 26. után nem volt második népbiztosa az Igazságügyi Népbiztosságnak, ahogyan a június 24-én népbiztosnak megválasztott Ágoston Péter (lásd fentebb) mellé sem jelöltek ki helyettest. A Közoktatásügyi Népbiztosságnak március 21-től június 24-ig Kun fi Zsigmond (1879—1929) nagy műveltségű szocialista tanár volt a vezetője. Már a századforduló utáni első években bekapcsolódott a szociáldemokrata párt munkájába. Részt vett a Szabó Ervin által szerkesztett Marx—Engels válogatott művek munkálataiban is. 1906-tól a párt Szocializmusé, folyóiratának szerkesztője, 1907-től egyben a Népszava belső munkatársa, majd szerkesztőhelyettese. 1909 és 1919 között tagja volt a párt vezetőségének. Bár rokonszenvezett a baloldali törekvésekkel, az orosz út követésére nem tudta elszánni magát. A polgári demokratikus forradalom egyik előkészítője, részt vett a Nemzeti Tanács megalakításában. A Károlyi-kormányban munkaügyi és népjóléti, a Berinkey-kormányban közoktatásügyi miniszter volt. 1919. március 21-én ő vezette a szociáldemokrata párt részéről a tárgyalásokat a Gyűjtőfogházban, és az Egységokmány egyik aláírója volt. A Forradalmi Kormányzótanács ülésein a viták egyik főszereplője. Lelkesedéssel látott hozzá a szocialista társadalom kulturális problémáinak megoldásához, számos nagy fontosságú rendeletet kezdeményezett. Később azonban a szakszervezeti vezetők ellenzéki tevékenységének hatására, Weltnerrel együtt a proletárdiktatúra enyhébb kezelését kívánta. Tagja volt a Kormányzótanács öttagú direktóriumának, április 22-től a Politikai Bizottságnak, továbbá a Fejér megyei ellenforradalmi megmozdulások kivizsgálására és a pártprogram kidolgozására alakított bizottságnak, a Központi Munkás- és Katonatanács 80-as Bizottságának, majd a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak is, de június 24-től a Kormányzótanácsnak nem maradt tagja. A kongresszuson beválasztották a pártvezetőségbe. Júliusban Bécsben folytatott hivatalos tárgyalásokat. A Tanácsköztársaság megdöntését követően Ausztriába emigrált. Lukács György (1885-1971) a század egyik legjelentősebb marxista gondolkodója. Március 21-től augusztus l-ig a Közoktatásügyi Népbiztosság második vezetője. Intellektuális úton jutott el a leninizmus igenléséig, 1918 decemberében lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A kommunista vezetők 1919. februári letartóztatása után a Központi Vezetőség tagja és a Vörös Újság egyik szerkesztője lett. Közoktatásügyi népbiztosként elsősorban tudományos, kulturális kérdésekkel foglalkozott, de aktívan részt vett a Kormányzótanács elé került más ügyek megoldásában is. Tagja volt a Központi Munkás- és Katonatanács 80-as Bizottságának, a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak. Május-júniusban a Vörös Hadsereg V. hadosztályának politikai megbízottja. A Tanácsköztársaság megdöntése után Budapesten maradt, azzal a feladattal, hogy szervezze a KMP illegális munkáját, néhány hónap után Ausztriába emigrált, majd illegálisan ismét Magyarországon dolgozott, később Németországban, 1933-tól pedig a Szovjetunióban élt; a felszabadulás után hazatért.