Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Bevezetés

A diktatúra május elején élte át első nagy válságát. Ekkorra bontakoz­tak ki annak következményei, hogy április 16-án a fegyverszüneti egyez­ményt megszegve támadást indított a román királyi hadsereg, majd 27-én megindult a cseh burzsoá seregek előrenyomulása, -a Jf^jncia és jugoszláv in­tervenciós csapatok újabb területeket foglaltak el; fÊ ország több pontján ellenforradalmi megmozdulásokra került sor; ápriliíT 12-én Bécsben a ma­gyar ellenforradalmárak létrehozták központjukat, àz Antibolsevista Comi­tét. Mindezek nyomán a Forradalmi Kormányzótanács április 26-i ülésén a jobboldal fellépett a diktatúra alkalmazása ellen, Doycsák Antal már két­ségbe vonta a proletárdiktatúra életképességét, közvetve utalt a hatalomról való lemondás lehetőségére is. Ezt a Kormányzótanács többsége ekkor még elutasította. Az intervenciós csapatok előrenyomulása folytán azonban egy­re nehezebbé vált a helyzet. Május 1-ről 2-re virradó éjszaka a Kormányzó­tanács rögtönzött ülésén már határozott formában felmerült, hogy a Kor­mányzótanács mondjon le, s adja át a hatalmat egy 12 tagú, munkásokból álló direktóriumnak. A javaslatot és a katonai helyzetet a Forradalmi Kormányzótanács másnap megvitatta, a kommunisták azt javasolták, hogy forduljanak a fel­fegyverzett munkássághoz, és folytassák a harcot. Május 2-án a Kormány­zótanács ismételten tanácskozott, közben kikérte a munkásezredek bizalmi férfiainak, a vasmunkás bizalmi férfiaknak és a Budapesti Munkástanács­nak a véleményét. Mindezek alapján határozott a Kormányzótanács a he­lyén maradásáról és a védelmi harc folytatásáról. A Kormányzótanács döntései, a munkásezredekkel megerősített Vörös Hadsereg sikerei megszilárdították a Tanácsköztársaság helyzetét. A belső ellenforradalmi akciók, elsősorban a június 24-i puccskísérlet felháborította a munkásosztályt, és még szorosabban sorakozott fel a proletárhata­lom mögé. Újabb válsághelyzet július végén bontakozott ki, amikor az antant diplomáciai és katonai akciói folytán ismét felerősödött a jobboldali szo­ciáldemokrata és szakszervezeti vezetők nyomása a Kormányzótanács kom­munista és baloldali szociáldemokrata tagjaira, a centristák pedig ebben a helyzetben már a jobboldaliak által kezdeményezett megoldás útjait egyen­gették. Az augusztus 1-én összeült Kormányzótanács elhatározta lemondá­sát. 10 A Budapesti Munkástanács ezt a döntést tudomásul vette. Az inter­venciótól szorongatott ország kifáradt munkásosztálya már nem volt egysé­,w Az ülésen nem készült jegyzőkönyv. Csupán Ágoston Péter vázlatos - saját használatra szánt - feljegyzései maradtak fenn. Ebből nem állapítható meg, hogy kik voltak jelen a tanácsko­záson, s az sem pontosan, hogy kik szólaltak fel. Ágoston a népbiztosok közül Kun Béla, Varga Jenő, Lengyel Gyula, Szántó Béla és Rónai Zoltán, a párt, illetve a szakszervezeti vezetők közül Weltner Jakab, Peyer Károly, Haubrich József, Rudas László, továbbá Szamuely Tibor felszólalá­sáról készített hevenyészett jegyzetet és utalt arra, hogy ő maga is hozzászólt. Ágoston szerint a fel­szólalók többsége reménytelennek tartotta a további ellenállást, különböző megfontolás alapján ugyan, de a Kormányzótanács lemondása mellett foglalt állást. A feljegyzés kitér a szakszervezeti kormány megalakítására és első intézkedéseire is. (Pl Arch. 689. f. 5. ő. e.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom