Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)
1292. 1292. (júl. 23. után.) 1292. (júl. 23. után.) (1292.) aug. 4. Ivánc. + — átírja IV. László 1276.(?) febr. 2-i privilégiumát (2691. sz.) Pethrete föld ügyében. Tartalmilag átírta: Szepesi Jakab országbíró 1379. aug. 16. (DL 67 606. Rajky lt.) > tartalmilag Bebek Imre országbíró 1390. nov. 26. (DL 67611. uo.) > Kaplai János országbíró 1394. ápr. 26. (DL 67615. uo.) Zala vm. Okit. II. 159. IV. László 1276.(?) febr. 2-i oklevelének hamis voltát a 2691. számnál írtakon túlmenően mutatja az is, hogy a szövege az 1289. febr. 2-i oklevél (3515. sz.) felhasználásával készült. Minthogy az 1276.(?) febr. 2-i oklevél csak III. András átírásában maradt fenn, feltételezhető, hogy a hamisítás tulajdonképpen a III. Andrásféle átírás felhasználásával történt, ezért ez esetben a csupán említésszerü rövidítésben fennmaradt átíró oklevél hamis volta is valószínű. „„„„ 3887a. — Duruzlo mesternek adományozza a királyi ioculator-ok Igrichy nevű földjét minden tartozékával azokért a szolgálatokért, amelyeket a németekkel vívott csatában vére ontásával és megszámlálhatatlan serviensének pusztulásával szerzett és azért, mert a Henrik bán fia: János mester fogságába került királyért saját fiát túszul adta. — D. p. m. discr. viri mag. Th(eodori) Albensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. millesimo CC° nonagesimo secundo, r. aut. n. a. tertio. Eredeti: 49 x 21,1 cm. Kezdő A helye üres. Zsákba varrott függőpecsét roncsaival. DL 49 601. (Rumy lt.) Wenzel XII. 530., Smiciklas VII. 122. — Hiányosan: Fejér VI. 1. 204. — Kivonat: Századok 1884. 110. 2. sz., Kukuljevic: Regesta no 1512. és 1513. 3888. — Phyle mester fia: Lőrinc kérésére, valamint trónra lépésekor és az Albert herceg elleni hadjáratban, különösen pedig Roro vár ostromakor szenvedett sebesülésével szerzett érdemeire való tekintettel átírja és megerősíti IV. László 128(7). febr. 1-i privilégiumát (3423. sz.) a Wlko királyi vár Warasy és Sumug nevű földjének adományozásáról. — D. p. m. discr. viri mag. Theodori Albensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. M° CC° nonagesimo secundo, r. aut. n. a. tertio. Eredeti: 37,8x20,4 cm. Nagyméretű kezdő A. Függőpecsét kis darabja. DL 1277. (NRA fasc. 635. n. 15.) Wenzel XII. 528., Smiciklas VII. 118. 3889. — megígéri Sopron minden polgárának, hogy IV. Béla és V. István óta élvezett szabadságaikban meg fogja tartani őket, ahogy IV. László privilégiuma is tartalmazza, egyben meghagyja az V. István és IV. László által közéjük telepített íjász népeket eddigi szabadságukban. A soproniak panaszukat Wlwynus comes és András mester polgárok által kézbesített levélben hozták a király tudomására, mert attól féltek, hogy a király János mester soproni és vasi ispánt kapitányként rendeli föléjük. — D. in lwanch feria II a prox. post festum S. Petri ad vincula. Eredeti: 18,8x5,4 cm. Hátlapra nyomott sérült pecsétnek közel fele. Győr-Sopron megyei 2. sz. Levéltár, Sopron város lt. DL 32. (DF 201 666.) Wenzel V. 68. és 269., Burgenland II. 270.389. sz. — Kihagyásokkal: M. Tört. Tár IX. 111. XXX. sz. — Kivonat: Házi: Sopron 1/1. 14. 36. sz. Keltére nézve lásd Karácsonyi 126. 212. sz.
