Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

1273. (ápr. ?) — Ruh comesnek adja a IV. Bélának, V. Istvánnak és neki tett szolgálataiért a somogyi vár Decche nevű Garig-i földjét, amely Ruh comes ugyancsak Decche nevű vásárolt földjével osztatlanul (mixtim) fekszik, a hozzátartozó Garyg- és Gorgou-hegyi három szőlővel, s a csázmai káptalannak az Imre mester akkori somogyi ispán által végzett beiktatásról szóló jelentése alapján leírja a nevezett föld határait. — D. p. m. mag. Benedicti Orodiensis eccl. prepositi et au. n. vicecanc. dil. et f.n. a. d. M° CC° septuagesimo tertio, r. aut. n. a. primo. Méltóságok: István kalocsai, János spalatói érsek, Lampert egri, Jób pécsi, Bereck csanádi, Pál veszprémi pk. kir. kanc, Fülöp váci pk. az anyakirályné kanc, Timót zágrábi, Dénes győri és Péter erdélyi pk.; Rolandus nádor a kunok bírája, Henrik szlavón bán, Máté erdélyi vajda szolnoki isp., Joachim tárnokm., Sándor országbíró orbászi isp., Reynoldus asztalnokm. szolgagyőri isp., Imre somogyi, Dedalus zalai és Mihály nyitrai isp. Eredetije (a Hazai okmt. szerint) az Erdődy család galgóci levéltárában volt. Hazai okmt. VII. 144., Smiciklas VI. 59. — Kivonat: Kukuljevié: Regesta No. 1113. Az oklevél keltezésének megállapítása és kritikája nehéz annál is inkább, mert eredetije nem ismeretes. Feltűnő Máté vajda említése, mert Csák Máté erdélyi vajdaságáról 1273-ból nem tudunk. Sándorról mint országbíróról viszont márc. 6 után nincs adatunk. Mivel máj. 29-én Ruh e birtokra már kiváltságot kap, a jelen oklevelet korábbra, talán áprilisra tehetnénk. Ámde az egyháziak között Pál veszprémi püspök kir. kancellárként szerepel, holott kancellárságáról csak az év elején, majd (Miklós közbeeső kancellársága után) ismét csak júniusban tudunk. Feltűnő még Imrének az oklevél szövegében tunc comes Symigiensis címe, holott az oklevél végén működő somogyi ispánként van említve. Mindezeknek biztosabb megállapításához az oklevél eredetijének vizsgálata lett volna szükséges. Az oklevelet rendkívül gyanúsnak jelezve, áprilisra lehet sorolni. 2361. 1273. máj. 12. — hűséges bárója: Mois mester somogyi ispán kérésére átírja és megerősíti IV. Béla 1267privilégiumát (1548. sz.) Mois mesternek birtokaira vonatkozó rendelkezéséről, hozzátéve, hogy Sándor fia: Sándor a IV. Béla oklevelében említett beleegyezését előtte is kifejezte. — D. p. m. mag. Benedicti Orodiensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc dil. et f, n. a. d. M° CC° LXX° tertio, quarto Id. Maii, r. aut. n. a. primo. Méltóságok: Miklós mester választott esztergomi érsek kir. kanc, István kalocsai, János spalatói érsek, Lampert egri, Jób pécsi, Bereck csanádi, Fülöp váci pk. az anyakirályné kanc. nógrádi isp., Pál veszprémi, Timót zágrábi, Lodomerius váradi, Dénes győri, Péter erdélyi pk.; Lőrinc nádor soproni és baranyai isp. a kunok bírája, László országbíró, Henrik szlavón bán, Egyed macsói és bosznai bán, János erdélyi vajda szolnoki isp., Pál szörényi bán, István tárnokm., Reynoldus asztalnokm. szolgagyőri isp., Ugrin lovászm. szerémi isp., Lőrinc pohárnokm. kevei és krassói isp., Imre somogyi, Gergely vasvári, Dedalus zalai és Mihály nyitrai isp. Eredeti: 54,4x23,3 cm. Később beírt kezdő L. Függőpecsét darabja. Dl. 629. Tartalmilag átírta: Bebek Detre nádor 1402. ápr. 16. (Másolata Dl. 36.436.) Fejér V. 2. 87., Wenzel XII. 79., Smiéiklas VI. 34. — Kivonat: Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. LIV., Densusianu: Documente 1.1. 387., Pannonh. rendtört. X. 616., Documente priv. ist. Rom. C. II. 158. Lőrinc második nádorsága idején kelt 14 méltóságsoros oklevél (2362—2377. sz.) közül 1 l-nek van napi dátuma, 3-nak viszont csak évszáma ismeretes. A napi dátumos oklevelek 1273. máj. 12. és 29. között datáltak. Áprilisból nem ismerünk napi dátummal ellátott oklevelet. — Ha a napi dátummal ellátott privilégiumok méltóságsorait vizsgáljuk, négy tisztség esetében szinte feloldhatatlan összevisszaságot találunk (erdélyi vajda, macsói és bosznai bán, somogyi ispán). Nem lehet feltételezni, hogy nem egészen 3 hét alatt 4—5-ször volt tisztségváltozás, mégpedig úgy, hogy két személy 2—8 naponként egymás között cserélgettek egyik-másik tisztséget, sem pedig azt, hogy az egyébként kifogástalan oklevelek jelentős része hamis, vagy akár csak gyanús volna. Ha azt vesszük alapul, hogy a napi dátum nem az oklevél kiállításának, hanem megpecsételésének napját mutatja, s ilyen formán néhány hetes, sőt 1—2 hónapos eltolódás is mutatkozhatik az oklevél napi kelte és az oklevélbe foglalt helyzet között, 18 napon belül keltezett okleveleknél az egyes tisztségek esetében mutatkozó zavar tisztázása érdekében figyelmen kívül hagyhatjuk a napi