Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

dátumokat. Ha így csoportosítjuk az okleveleket, megállapíthatjuk, hogy az említett négy tisztségnél nincs szó összevisszaságról, csupán arról, hogy Lőrinc második nádorsága alatt négy tisztség viselésében változás történt. Erdélyi vajda előbb János, majd Miklós; macsói bán előbb Egyed, majd János; bosznai bán előbb Egyed, majd István; somogyi ispán előbb Imre, majd Moys volt. A tisztségek viselésében bekövetkezett változásoknak a 2363. sz. oklevél bizonysága szerint legkésőbb máj. 14-én már mind a négy tisztség esetében be kellett következnie. Az oklevelek kiállításának rekonstruálható eredeti sorrendje a következő: 2364, 2367, 2368, 2374, 2366, 2375, 2362, 2370, 2365, 2371, 2372, 2363, 2376, 2377. 2362. 1273. máj. 14. — Yseph fia: András comes kérésére, valamint V. István idejében Styria-ban Trasach várnál György fia: Dénes akkori Moroucha-i és Gergely vasvári ispánnal, s más bárókkal együtt teljesített szolgálataiért átírja és megerősíti István ifj. király 1266. jún. 23-i oklevelét (1850. sz.), s nevezettet megerősíti Kemunch föld és tartozékai birtokában. — D. p. m. mag. Benedicti prepositi eccl. Orodiensis, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° LXX° tertio, secundo Yd. Maii, r. aut. n. a. primo. Méltóságok: egyháziak mint a 2362. sz., de Miklós választott esztergomi érsek esztergomi örökös isp. is; világiak: Lőrinc nádor soproni és baranyai isp. a kunok bírája, Henrik szlavón bán, Miklós erdélyi vajda szolnoki isp., István tárnokm., László országbíró Bana-i isp., Erney ozorai és sói bán, János macsói, István bosznai, Gergely barancsi és kucsói, Pál szörényi bán, Reynoldus asztalnokm. szolgagyőri isp., Ugrin lovászm. szerémi isp., Lőrinc pohárnokm. kevei és krassói, Moys somogyi, Dedalus zalai és Mihály nyitrai isp. Eredeti: 53,5x24 cm. Díszes betűk. Függőpecsét zsinórja. Esztergomi prímási világi lt. Lad. T. n. 3. (OL. Filmtár 579. doboz.) Magyar Sión I. 773., Codex Strig. I. 68., Mon. eccl. Strig. II. 20.— Facsimile-részlet: Mon. eccl. Strig. II. tab. I. Lásd a 2362. számnál írtakat. 2363. 1273. máj. 23. í i — a Chak nb. Máté mester fiának: Péter mesternek adományozza a Golgouch-i vár és annak joghatósága alól már régen kivett Scynche-i teljes birtokot vámjaival, minden tartozékával és haszonvételeivel, amint ezt IV. Béla idején már Móric mester birtokolta, azokért a szolgálatokért, melyeket Péter mester ifjú korától fogva IV. Bélának, V. Istvánnak és neki tett, amikor Dewa vár alatt a kunok ellen harcolt és ezzel segítette atyjának (István ifj. királynak) ügyét, aki ekkor a dunántúli részeket kormányozta és atyja elől a Feketyvholm-i várba vonult, azonkívül amikor az ellenség előőrsei (exploratores) Borynka várt elfoglalták, a várat visszafoglalta; továbbá, amikor nagyatyja sereget küldött, hogy őt, anyját és nővéreit Pótok várból elvezessék, Péter mester és testvére: Máté elfogták az atyja ellen küldött kémeket, s szászokat és más erdélyi embereket atyja pártjára állított; sokat harcolt atyja ügyéért, különösen amikor elfogták Kemyn fiát: Lőrincet, s amikor legyőzte Hernei bánt, az Ilsuazeg-i csatában sebesülése miatt harcolni nem tudott, de kitartott atyja mellett; továbbá amikor Ottokár cseh király atyja ellen hadat indított, Pozsony és Mosón környékén harcolva megmentette Béla herceget, s bár trónralépte után ellenségeinek áskálódása következtében őt az udvarból és az asztalnokmesterségből eltávolította, később felismerve ártatlanságát, visszafogadta. — D. p. m. mag. Benedicti Orodiensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. dom. inc. M° CC° LXX° tertio, decimo Kai. Jun., r. aut. n. a. primo. Méltóságok mint a 2367. sz., de Gergely vasvári isp. említése nélkül. Eredeti: 50,7x34,8 cm. Díszes kezdő L. Függőpecsét zsinórja. Dl. 829. Átírta: IV. László 1274. dec. 31. (Dl. 830.) Wenzel IV. 23. és IX. 12., Densusianu: Documente I. 1. 388., Smiciklas VI. 35., Documente priv. ist. Rom. C 11. 158. (román ford.) — Kivonat: Fejér V. 2. 95., Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. 100., Zimmermann—Werner: Urkundenbuch I. 121., Kukuljevic: Regesta No. 1084. (1272.) és 1100. (1273.) Lásd a 2362. számnál írtakat. 2364.