Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

gazdaság- és társadalomtörténeti szempontból a legkisebb jelentőséggel bíró adat is rögzíttessék. A személy- és helynevek esetében kivételt jelentenek a királyi címben szereplő országnevek, melyekben IV. László alatt nem történt változás. Ezek természetesen nincsenek feltüntetve. Nincsenek meg továbbá a regesztákban a határjárások, illetőleg az azokban előforduló tulajdonnevek és nem latin szavak, csupán utalás történik arra, hogy az oklevél részletesen leírja a határokat. — E regesztaszerkesztési célkitűzésektől azonban néhány esetben érdemben is eltértünk. Van ugyanis néhány oklevél, melynek regesztájában a fenti célkitűzés szerint eljárva majdnem az egész oklevél szövegének fordítását kellett volna adni (pl. vámszabályozás esetében). Ilyenkor csupán utalás történik arra, hogy az oklevélben részletesen van leírva a megnevezett tény vagy adat, tehát a kutató számára további érdeklődés fennforgása esetén vagy valamelyik oklevéltár, vagy az eredeti oklevél megtekintése szükséges. A regesztákban a helynevek eredeti helyesírás szerint olvashatók. Mai megfelelőjük az előző füzet gyakorlatától eltérően csak a Névmutatóban található. A regeszták szövegezésével kapcsolatban még megjegyzendő, hogy a kézirat első részénél, ahol a Szentpétery által elkészített purum rendelkezésre állt, lehetőség szerint megmaradt Szentpétery eredeti szövegezése, s csak abban az esetben történt átfogalmazás, ha a szükséges kiegészítések vagy a következetlenségek eltüntetése ezt megkövetelte. Megjegyzendő, hogy egyes esetekben, amikor a a regeszta terjedelme és a világos szövegezés megkívánta, eltértünk a regesztakészítés immár klasszikussá vált ama szabályától, hogy a regeszta egyetlen mondatból áll, s ilyenkor a regeszta két, esetleg három mondatot is tartalmaz. Az oklevél dátumsora (recognitio, keltezés, méltóságsor) tekintetében a következő szempontok érvényesültek. A recognitio és a keltezés szószerint kerül közlésre a gyakrabban előforduló szavak erős rövidítésével. Az előző füzetektől eltérően az évszám írása nem arab számmal, s a dátum egyéb számadatai nem római számmal, hanem az eredeti alakban vagy a közlés alapjául szolgáló szövegben használt módon történik. A recognitio esetében nem alkalmaztuk az azonos vagy hasonló recognitióval rendelkező előző oklevélre való utalást. Ezt a módszert egyedül a méltóságsorok esetében vettük figyelembe olyankor, amikor az érdekelt két oklevél méltóságsorában legfeljebb 4—5 méltóság nevében vagy címében volt eltérés. Az oklevélkritika szempontjából oly fontos dátumsor adatait — véleményem szerint — ily módon lehetett a legpontosabban és a legkisebb terjedelem igénybevételével közzétenni. Az oklevél leírásánál is van néhány eltérés az eddig követett gyakorlattól. Eredeti oklevelek esetében először az oklevél mérete olvasható. (Ez néhány olyan oklevél esetében hiányzik, amikor csak az oklevél mikrofilmfelvétele állt rendelkezésre, vagy az eredeti oklevél a közelmúltban elpusztult avagy lappang.) A méretadatoknál első helyen az oklevél felső szélének, második helyen pedig az oklevél bal oldalának hossza áll. Ez utóbbi adat privilégiumok esetében a plica lehajtásával értendő. Nem szabályos téglalap alakú pátens oklevelek esetében ugyanezek az adatok szerepelnek, s nincs feltüntetve, hogy az oklevél többi oldala milyen méretű. Csonka oklevél esetében a „kb." rövidítés jelzi, hogy az oklevél mérete körülbelül mekkora lehetett. Az oklevél méretadatai után privilégiumok esetében a kezdőbetű díszítettségére vonatkozó rövid utalás következik. Az eredetiben fennmaradt okleveleknél az oklevél leírását a pecsétre vonatkozó adatok zárják be. Az előző füzeteknél leginkább nélkülözött pecsétleírást IV. László okleveleinél a kézirati purum-ban már Szentpétery is felvette, ahol a szükséges adatok jegyzetei alapján rendelkezésre álltak. Itt új feladatként csupán az jelentkezett, hogy az eredetiben ránk maradt valamennyi oklevél pecsétleírását adjuk. Sajnos, több olyan oklevél esetében, amikor csak mikrofilmfelvétel állt rendelkezésre, s a felvétel a pecsétre nem terjedt ki, a pecsétleírást nélkülözni vagyunk kénytelenek. — A pecsétleírás kiterjed a pecsételés módjára (függő, hátlap közepére rányomott, záró) és a pecsét állapotára (ép, darabja maradt meg, vagy elpusztult és így csak a függő pecsét zsinórja vagy a rányomott pecsét helye látható). Pátens oklevelek megpecsételésénél általában a kettős pecsétnek a király ülő alakját ábrázoló első lapját használják, ezért erre vonatkozólag nincs külön megjegyzés. Ha viszont