Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

Jen már a kéziratban, s a családi levéltárak okleveleiről készült időrendi cédulamutatók segítségével újonnan ismertté vált oklevelek is helyet kapjanak a kéziratban. Ezenkívül a szembeötlő hibák kijavítása és a nagyobb következetlenségek eltüntetése is a feladatok közé tartozott. E feladatok elvégzése után a II. kötet 2. füzetének kézirata (csupán 1279. aug. 10-ig terjedően) az 1952. év őszén a lektorokhoz került. A kapott lektori vélemény — ami megegyezett saját véleményemmel is — a regeszták teljes átdolgozását és a még mindig meglevő következetlenségek kiküszöbölését tette szükségessé. A kézirattal való foglalatoskodás során szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy még további feladatok is elvégzésre várnak. Ilyen volt az 1945 után hozzáférhetővé vált, s Szentpétery által még nem ismert okleveles anyagban IV. László okleveleinek felkutatása. E munka elvégzésével egyrészt több olyan oklevél vált ismertté, amely Szentpétery kéziratában egyáltalán nem szerepelt, másrészt sikerült több olyan oklevél eredeti vagy átírásban fennmaradt szövegére bukkanni, amelyet Szentpétery csupán az irodalomból ismert. — Az okleveles anyag és a kézirat alaposabb vizsgálata során az derült ki, hogy a Szentpétery által már átnézett levéltárak ismételt átnézése is további adatok előkerülését eredményezheti. így került sor a jelenleg rendelkezésre álló teljes okleveles anyag átnézésére eredetiben, illetőleg az Országos Levéltár Filmtárában őrzött mikrofilmek segítségével. (Az Országos Levéltár Mohácselőtti Gyűjteményének kutatása csupán az időrendi mutatócédulák segítségével történt.) Az eredmény két irányú volt. Egyrészt valóban kerültek elő szép számmal új adatok (eddig nem ismert átírások, csak az irodalomból ismert szövegek), másrészt sajnálattal kellett megállapítani, hogy több oklevél — elsősorban a második világháború pusztításainak következményeképpen — ma már nem volt megtalálható, minthogy azonban Szentpétery még tanulmányozta azokat, kézirata egyes esetekben egyedüli adatokat tartalmaz az elpusztult oklevelekről. —Megállapítható volt továbbá, hogy a Szentpétery által idézett, tehát általa átnézett oklevéltárak egyes esetekben még tartalmaznak IV. László-féle oklevélszövegeket, s az erre vonatkozó adatok nem szerepelnek a kéziratban. Szükségessé vált tehát az oklevéltárak újólagos átnézése is. Megjegyzendő, hogy néhány oklevéltár és folyóirat annak idején elkerülte Szentpétery figyelmét. Természetesen a Szentpétery halála után megjelent oklevéltárak és folyóiratok átnézése is megtörtént. Ugyanezeket a teendőket kellett elvégezni a kézirat második felével is (1279. aug. 18—1290. és az év nélküli oklevelek), hozzávéve még azokat a feladatokat is, amelyeket Szentpétery hajtott végre, amikor elkészítette az első rész purum-át. A feladatok elvégzése a kézirat két részével (II. kötet 2. és 3. füzete) kapcsolatosan tehát szinte azonos formákban merült fel, így önként adódott, hogy a munkának a két kéziratrész esetében egyszerre kell megtörténnie. A kéziratnak mesterségesen két részre történt osztása egyre inkább elmosódott. Minthogy kiadói szempont nem követelte meg IV. László okleveleinek két füzetben való megjelentetését, így semmi akadálya nem volt annak, hogy az eredeti tervtől eltérően az 1350 oklevél regesztája ne két, hanem egy kötetben lásson napvilágot. Ugyancsak eltér Szentpétery eredeti elgondolásától az is, hogy a jelen kötet lapszámozása ismét elölről kezdődik, s a kötet önálló névmutatóval rendelkezik. Az V. István-féle kötethez készült névmutató ugyanis azt bizonyítja, hogy szükséges a bizonytalan időközökben megjelenő egyes részek végén névmutatót adni, ami nem zárja ki, hogy a III. András okleveleit tartalmazó II. kötet 4. füzete végén majd az egész műhöz egy közös tárgymutató készüljön. Az egyes regeszták szerkesztése a II. kötet 1. füzetében követett módszertől némileg eltér. Ezek az eltérések azt a célt szolgálják, hogy a regeszták a kutatók minél szélesebb rétege számára minél korszerűbb formában tükrözzék az oklevél tartalmát, s az oklevél leírása is az eddiginél több adatot nyújtson. A regeszták megszövegezésénél az volt a fő cél, hogy az oklevél valamennyi szereplőjének neve és valamennyi helynév, továbbá minden nem latin szó megtalálható legyen a regeszta szövegében, s a