Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
(1273.) aug. 12. Buda. 1273. 1273. aug. 24. 1273. aug. 24. — megtiltja Pál bánnak/hogy a traui polgárokat zaklassa és elnézze, hogy rokonai vagy a spalatói avagy a sebenicói polgárok azokat háborgassák, s megparancsolja, hogy adja vissza kezeseiket, Trau, Sebenico és Spalato városokban csak hazai bírákat tűrjön meg, elűzött híveit pedig vezesse vissza, visszaadván nekik javaikat és birtokaikat.—D. Bude, in die 3. S. Laurentii mart. Lucius: Mem. diTrau 92., Fejér VII. 4. 155. (1274.), Wenzel IX. 568., Smiéiklas VI. 43. — Kivonat: Kukuljevic: Regesta No. 1136. (1274.) Lásd a 2399. számnál írtakat. 2401. — horvát híveit: Gurg fiát: Jurys-t, Zlavanya fiát: Jurizlaus-t, Irizlaus fiát: Obrach-t és Jure fiát: Damjánt „de generatione Glamechani" a cseh király által elfoglalt Győr vár alatt szerzett érdemeikért Banyavaz vagy Banachawal nevű földükkel a horvát nemesek közé sorolja, a földjeikre vonatkozólag esetleg másoknak adott okleveleket érvénytelennek nyilvánítva. — a. d. M mo CC mo LXX mo tertio, r. aut. sui a. primo. Tartalmilag átírta: Szécsi Miklós dalmát és horvát bán 1361. nov. 15. > I. Lajos 1367. júl. 2. (Dl. 87.423. Esterházy lt.) Alsó-szlavóniai okmt. 70., Smiciklas XIII. 186. 2402. — Acus mester budai prépost és káptalana kérésére átírja és megerősíti Waltherus comes budavári rector és 12 esküdt 1268. okt. 18-i privilégiális oklevelét (lásd Fejér V. 2. 114.), elrendelvén, hogy a pesti hajósok a jövőben ne okozzanak kárt a budai egyháznak, hanem az egyház az átírt oklevélbe foglalt egyezség szerint örökké birtokolja a révvám (nauli) harmad részét mind dénárban, mind pedig bármely más dologban. — D. p. m. mag. Benedicti Orodiensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° LXX° tertio, nono Kai. Sept., indict. prima, r. aut. n. a. secundo. Méltóságok mint a 2404. sz., de Fülöp váci pk. királynéi kanc. Eredeti: Kezdő nagy L. Függőpecsét zsinórja. Pozsonyi káptalan hiteleshelyi lt. Capsa Budensis I. fasc. 1. n. 4. (OL. Filmtár C 23. doboz.) Fejér V. 2. 114. — Kivonat: M. Tört. Tár XII. 9. (Fejér helyesbítésével), Densusianu: Documente I. 1. 398, Bár IV. László epochalis napjául szept. 3-át ismerjük, az oklevelekben ezt nem mindig vették figyelembe. 1273-ban (egy eset kivételével) augusztus vége óta a II. uralkodási évet jegyzik. 2403. — Acus mester budai prépost és a káptalan kérésére átírja és megerősíti II. András 1212-i privilégiumát (272. sz.) a budai egyháznak visszaadott birtokok ügyében. Átírta: I. Károly 1328. márc. 18. (Veszprémi Állami Levéltár, veszprémi káptalan hiteleshelyi lt. Armales n. 22. — OL. Fkgy.) Az oklevél szövege: Ladizlaus dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque rex universis Christi fidelibus presentem paginam inspecturis salutem in salutis largitore. Ad universorum notitiam harum serié volumus pervenire, quod discreti viri magister Acus prepositus Budensis et capitulum loci eiusdem ad nostram accedentes presentiam exhibuerunt nobis privilégium regis Andree avi nostri super quibusdam possessionibus eidem Budensi ecclesie restitutis confectum petentes, ut idem ratum habere et nostro dignaremur privilegio confirmare. Cuius quidem tenor talis est: (Következik II. András 1212-i oklevele, lásd a 272. sz.) Nos itaque iustis petitionibus prepositi et capituli eorundem regio cum favore inclinati premissam collationem et restitutionem subsecutam ratam, gratam habentes pariter et acceptam confirmamus eandem dupplicis sigilli nostri munimine roborando volentes, quod eadem Budensis ecclesia premissa omnia perpetuo
