Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
1285. júl. 18. 1285. júl. 18. 1285. júl. 18. 1285. júl. 18. — Zeud fiait: Chepanus-t és Iwanch-t a Karampha-i királyi tárnokok jobbágyait, főleg a királyi udvarban és a tatárbetöréskor teljesített szolgálataikért, továbbá testvéreiket, atyjukat, s rokonaikat: Poka fiát: Baas-t, Pál fiát: Pétert, kopasz (calvum) Istvánt, Olbeus fiát: Jánost és Márton fiát: Pous-t Karumpha-i földjükkel együtt kiveszi a királyi tárnokok jobbágyságából és a királyi serviensek közé sorolja őket. — D. p. m. ven. patris Thome dei gratia episcopi Waciensis, au. n. canc. dil. et f. n. a. d. millesimo ducentesimo octuagesimo quinto, r. aut. n. a. tredecimo, quintodecimo Kai. Aug. Eredeti: 30,3 x 28,2 cm. Díszes kezdő L. Függőpecsét darabja. Dl. 40.177. (Múz. Törzsanyag.) Fejér V. 3. 281., Wenzel IV. 276. 3368. — a Pótok melletti Olozy falubeli királyi hospesek kérésére átírja és megerősíti V. István 1272. febr. 1-i privilégiumát (2150. sz.), amely átírja Imre király 1'201-i privilégiumát a pataki hospesek számára. — D. p. m. ven. patris Thome dei gratia episcopi Wachiensis, au. n. canc. dil. et f. n. a. d. M° C°C° octuagesimo quinto, r. aut. n. a. tertiodecimo, quintodecimo Kai. Aug. Eredeti: 50 X 40,3 cm. Függőpecsét darabja. Dl. 40. Fejér V. 3. 295., Densusianu: Documente I. 1. 460., Adalékok Zemplén vm. tört. 1916. 4. magyar fordítással. 3369. — megerősíti Ewze fiát: Istvánt Veresalma nevű földjének birtokában, amelyet atyja V. Istvántól kapott, s melyben különböző személyek részéről sok kárt szenvedtek, egyszersmind a zaklatóknak örök hallgatást parancsol és érvényteleníti a jelen oklevéllel ellenkező tartalmú okleveleket. — D. p. m. ven. patris Thome dei gratia episcopi Waciensis, au. n. canc. dil. et f. n. a. d. M mo CC mo octuagesimo quinto, quintodecimo Kai. Aug., r. aut. n. a. tredecimo. Átírta: egri káptalan 1350. jan. 20. (DI. 64.668. Péchy lt.) Wagner: Dipl. Sáros 297., Katona: Hist. crit. VII. 916., Fejér V. 3. 283. — Kivonat: Gárdonyi: Péchy cs. 2. IV. László Veresalma birtokot még 1285-ben, majd 1288-ban György comes fiának: Péter comesnek adományozta (lásd a 3386, 3492, 3504. sz.). Ez ellene mond a jelen oklevélnek, s így felmerül annak a gyanúja, hogy a négy oklevél közül egy nem valódi. A Péter comes javára kiadott oklevelekből kettő eredetiben maradt fenn, s külsejük különösebb gyanúra nem ad okot, bár feltűnőnek kell vennünk az 1285-i oklevél hiányos dátumát. Tudni kell még, hogy Ewze fia: István 1287-ben Veresalma-i szerzett birtokát eladta (Dl. 64.669.) a Keeth-i családnak, akinek tagjai a jelen oklevelet 1350-ben átíratták. E négy oklevél ellenmondását úgy lehet magyarázni, hogy Veresalma birtok miatt már régóta folyt vetélkedés (lásd a jelen oklevél szövegének utalásait), s Péter comes valamilyen alkalmat megragadva a királytól adományba kérte Ewze fiainak birtokát. (Elképzelhető, hogy az 1287. évi eladás nem nyervén királyi megerősítést, nem tekintették hatályosnak.) Az oklevelek valószínűleg a birtokért folyt harc különböző fázisainak eredményei. A négy oklevél tehát szabályos körülmények között hagyta el a kancelláriát, bár tartalmuk jogilag ellentmond egymásnak. Ily módon a kutatás szempontjából hasznavehetetlen hamisítványnak egyik sem tekinthető. 3370. — István zobori apát kérésére a királyi kegyuraság alá tartozó zobori monostor népeit felmenti a dénár-, élelem- vagy bármely más adó fizetése alól. Átírta: I. Károly 1330. máj. 28. (Nyitrai püspöki lt. Capsa I. (A.) fasc. 1. n. 8.)
