Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

1278. szept. 28. 1278. 1278. okt. 2. (1278.) positi Budensis, Albensis eccl. electi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° LXX° octavo, quarto Kai. Oct., r. aut. n. a. septimo. Eredeti: 47,2x40,6 cm. Díszes kezdő L. Függőpecsét darabjai. Dl. 83.135. (Bárczay lt.) Átírta: I. Károly 1322. (Szepesi káptalan magánlt. — OL. Filmtár C 26. doboz.) > ua. 1323. dec. 8. (Dl. 83.187. Bárczay lt. — Ennek XV. századi egyszerű másolata: Dl. 75.053. Máriássy lt.) Tartalmilag átírta: a) Jegerdorfi Pál szepesi préposti vicarius 1347. máj. 18. (Dl. 83.247. Bárczay lt.) b) Kompolt István országbíró 1425. márc. 12. (Dl. 83.623. uo.) Wenzel IX. 376. — Tart. átírás: Anj. okmt. V. 65. 2896. — a Szepes megyei Arnoldus fiának: Arnoldus-nak, továbbá Jaan-nak, Andrásnak, Arnoldus-nak és Péter fiának: Pálnak (de minori villa Thomasi) Thomasi faluban levő két ekényi vagy valamivel több földjüket, melyet eddig a falu, a „provincia" és az ott lakó szlávok szabadsága szerint bírtak, — szolgálataikért, főleg pedig Jaan-nak a cseh király által elfoglalt Győr váránál szerzett sebesüléséért — a szlávok szolgáltatásaitól és szokásaitól felmentve, megengedi, hogy maguk a jövőben a szepesi harcoló nemesek szabadságával és szolgáltatásaival éljenek, s megállapítja, hogy ezentúl ekkora föld birtokához mérten fognak katonáskodni; végül leírja a föld határait László szepesi ispán jelentése szerint. — Dátum et actum p. m. discr. viri mag. Johannis prepositi Budensis, Albensis eccl. electi et au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° LXX° octavo, quaro (1) Kai. Oct., r. aut. n. a. septimo. Eredeti: 51,9x26,5 cm. Díszes kezdő L. Sérült függőpecsét. Dl. 71.613. (Csáky lt.) Wagner: Analecta Scep. III. 201. (csonka), Katona: Hist. crit. VII. 761. (csonka), Bárdosy: Suppl. Scep. 122., Fejér V. 2.434. (csonka), Hazai okmt. VI. 230., Csáky okit. 1.12. — Kivonat: Századok 1872.678. 2897. — Ipolytus comes fiainak: Vgra mester, Miklós, Bálint és Ipolytus mester éliási (de Elya) nemeseknek adja különböző hadjáratokban, különösen pedig a (morvamezei) csatában tett szolgálataikért a királyi tárnokok Fonou nevű földjét, átírva a somogyi konventnek a be iktatásról szóló k. n. oklevelét; a birtokot ugyan előbb Hedricus fiának: Jakabnak adta ettől azonban visszavette, mert a Henrik-fiákhoz pártolt. — D. p. m. ven. viri mag. Johannis prepositi Budensis et electi eccl. Albensis, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° LXX° octavo, r. aut. n. a. septimo. Eredeti: 41,1x32,4 cm. Díszes kezdő L. Függőpecsét zsinórja. Dl. 40.141. (Múz. Törzsanyag.) Wenzel IV. 96. — Kivonat: Kubínyi: Magy. tört. eml. I. 106. (Wenzel közlését javítva), Héderváry okit. 1.9. 2898. — Gutkeled nb. Tyba fiainak birtokát eladományozza. Fejér V. 2. 490. Lásd a 3597. sz. alatt. * — 1278-i oklevelében említi mandátumát, mellyel megparancsolta a jászói konventnek, hogy küldje ki megbízottját, s ennek jelenlétében Kristóf Turnua-i alplébános királyi ember iktassa be Zomboth fiait: Kozmát, Miklóst és Istvánt utód nélkül elhalt rokonuk: Pozpeh földjének birtokába. (Lásd a 29Ó2. sz.) 2899.