Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
1 locutn szó tollban maradt. 2 1—2 szó kitörött. 1278. — Lodomerius esztergomi érsek kérésére elrendelte a győri káptalannak az esztergomi egyház Zakalus, Guta és Nazuad nevű földjeinek határjárását, amit a káptalan jelentése alapján leírva megerősít. Eredeti: 34x22,1 cm. Kezdő nagy L. Függőpecsételés helye. Győri káptalan hiteleshelyi lt. Cimeliotheca II. n. 31. (OL. Filmtár 867. doboz.) Az oklevél szövege: Ladizlaus dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Comanie Bulgarieque rex omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris presens scriptum inspecturis salutem in omnium salvatore. Ad universorum notitiam harum serié volumus pervenire, quod cum nos ad petitionem domini Lodomerii archiepiscopi Strigoniensis fidelis nostri capitulo Jauriensi litteris nostris dedissemus in mandatis, ut cum Paulo filio Pardan homine nostro eorum mitterent testimonium, quo presente reambularent metas quarumdam possessionum ecclesie Strigoniensis Zakalus, Guta et Nazuad vocatarum. Tandem iidem fideles nostri nobis in eorum litteris rescripserunt in hunc modum, quod memoratas possessiones vocatis suis vicinis et eisdem presentibus sub hiis metis reambulassent, quod prima meta inciperet a quodam meatu aque de Danobio exeunti in loco Lambuanzad dicto, qui distingit aliam possessionem eiusdem ecclesie Strigoniensis Zakalus nominatam ab aliis possessionibus Nazuad et Guta vocatis, abhinc egrediendo in meatu contrario eiusdem aque Lambuanzad et tendit versus occidentem usque (locum) 1 seu terram, qui Lambuanzadfeu dicitur; ab hinc in eodem meatu ad eandem plagam occidentalem vádit et transsit per bonum spatium, ubi a parte meridionali idem meatus aque separat possessioni Bogia, a parte autem septemtrionali possessionibus ecclesie Strigoniensis Nazuad et Guta prenotatis, deinde per eundem meatum tur Sebuskutfeliedese, qui locus a parte meridionali distingit et separat eidem possessioni Ighaza[szak]alus, a parte vero septemtrionali possessionibus ecclesie Strigoniensis superius anotatis, dehinc vádit per eandem plagam occidentalem currendo in eodem meatu aque ad duo loca, quorum unus Feiruizseliette vocatur et altér Adamaskalistia, que loca sunt in metis possessionum ecclesie Strigoniensis predictarum, deinde magis currendo per eandem plagam occidentalem ad metas possessionis Ápachazakalus vocate in loco seu terra, qui Denttoa dicitur et abhinc per arundines et meatus diversos declinando flectitur ad septemtrionem et vádit ad locum, qui dicitur Sabastianfia Janusseliete, ubi a parte septemtrionali possessionibus ecclesie distingit et separat supradictis, ex parte autem meridionali possessioni Ápachazakalus antedicte, abinde ad occidentem tendit versus unum fluvium Veger dictum, ubi idem Veger cadit ad unum fluvium Ozod nominatum et ibi separat possessiones predicte ecclesie Strigoniensis a possessione Farkasd vocata, deinde ipsarum possessionum mete dicte ecclesie Strigoniensis iunguntur quibusdam locis Oprolik et Apudokola vocatis, que loca seu terra pro metis ipsius possessionis Farkasd sunt assignata seu deputata et abhinc reflectitur ad eandem plagam occidentalem, currendo veniet ad locum seu terram Noghon dictum super planitiem et terram planam, reflectitur et cadit eundo ad metas possessionis abbatis de Zobor Negeed vocate et abhinc directe per antiquas distinctiones vádit ad eandem plagam septemtrionalem ad fluvium Vaagh ad locum, qui dicitur Racheureme et sic metee (1) dictarum possessionum terminantur. Nos igitur ex rescriptione memorati capituli super'metis pretac[tarum] possessionum taliter informati predictas possessiones sub pretactis metis reambulatas absque preiudicio iuris alieni eidem ecclesie confirmamus. In cuius reambulationis testimonium presentes concessimus litteras nostras privilegiales dupplicis sigilli nostri munimine roboratas. Dátum per manus discreti viri domini Johannis Budensis ecclesie prepositi, aule nostre vicecancellarii dilecti et fidelis nostri anno domini M° CC° LXX 0 octavo, regni autem nostri anno VII 0 . Bár az oklevél külseje kifogástalannak látszik, szövegének a keltezéssel való ellentéte komoly gyanút ébreszt. 1278-ban ugyanis Lodomerius még nem volt esztergomi érsek és 1279. első felében is még csak ad régimen Strigoniensis ecclesie deputatus váradi püspök. (Fejér V.2. 506.) Az oklevelet rendkívül gyanúsnak, esetleg egykorú kancelláriai hamisítványnak kell tekinteni. 2875.
