Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

(1276. márc. 8. előtt.) 1276. márc. 8. Mona. 1276. márc. 12. (1276.) márc. 18. Tát falu. (1276.) márc. 21. Vérteskeresztúr mellett. (1276. márc. 22. előtt.) 1276. márc. 22. Noak vár mellett. * — privilégiumát, amely szerint Geur comes fiai: Pous és Kozma Pokud földet Pokud-i Balázs beleegyezésével bírták, említi Moys országbíró 1276. márc. 8-i oklevelében. (Hazai okmt. VI. 218.) 2693. — hozzájárulását adja ahhoz, hogy Aba nb. György fia: Ethuruh, aki V. Istvánnak, neki és az országnak gyakran tett szolgálatokat, Chakan és Beud nevű birtokait, s a Zyna-n őt illető birtokrészét halála előtt feleségének és lányának hagyta. — D. in villa Mona in dominica Oculi mei a. d. M° CC° LXX

0 sexto. Eredeti: 14,1x5,6 cm. Hátlapjára nyomott pecsét helye. Dl. 40.130. (Múz. Törzsanyag.) Kubínyi: Magy. tört. eml. I. 96., Wenzel IX. 149. — Kivonat: Tudományos Gyűjt. 1819. I. 98., Fejér V. 2. 375. 2694. — parancsa a szlavón bánhoz Tornua föld visszaadása ügyében. Smiéiklas VI. 161. Lásd 1277. febr. 16-i keltezéssel a 2766. sz. alatt. — bizonyítja, hogy Zenche földet Éliás fiának: Péternek adta, amint azt korábban kiadott oklevele tanúsítja. — D. in villa Taat, in oct. media(!) — Quadragesimae. Fejér V. 2. 331. (1267. évszámmal az 1276. évi oklevelek között 1276. szándékával, amit Fejér kézirata is igazol. — Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtára, Kézirattár.) Az oklevélnek sem eredetije, sem átírása nem ismeretes. Az 1276. febr. 9-i adomány (lásd a 2692. sz.) márc. 18-án pátens formában való ismételt kiadása szokatlan és nincs megokolva. Ennek ellenére az oklevél valódiságát — az eredetinek ismerete nélkül — nem lehet kétségbe vonni. 2695. — megparancsolja a mindenkori veszprémi ispánnak és curialis comesének, hogy a veszprémi boldogságos szűz-egyház apácáinak Veszprém megyében lakó népeit bíráskodási ügyekben ne zaklassák, s maguk elé ne idézzék, mert azok királyi kegy folytán csak a király vagy az országbíró előtt tartoznak megjelenni, ha valaki pert indít ellenük. — D. apud sanctam crucem in Wertes, in festő b. Benedicti conf. Átírta: IV. László 1276. (Dl. 937.) > III. András 1291. (Dl. 1249.) > I. Lajos 1373. aug. 2. (Dl. 5985.) Hazai okit. 74. Az oklevél évszáma az átíró oklevél alapján nyert megállapítást. 2696. * — 1276. márc. 22-i oklevelében említi parancslevelét, hogy a somogyi konvent küldje ki megbízottját, s ennek jelenlétében Vztupan-i Dénes királyi ember járja meg az Iharus fia: Gergely ispán által adományul kért karai földet, s az iktatást végezze el. (Lásd a 2698. sz.) 2697. — Iharus fiának: Gergely ispánnak adja a somogyi vár Kára faluban levő bizonyos földdarabját, amely határos az ő örökölt földjével, s átírja a somogyi konventnek az iktatásról és az adományozott föld leírásáról szóló k. n. jelentését, az adományról pedig privilegialis oklevelet ígér.