Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1918. év
ha a fentemlített árfelemelóssel előálló többlet nem mint a már megállapított legmagasabb áraknak felemelése, hanem mint prémium szerepelne, mely ösztönző hatással azoknak a gazdáknak jutna, akik terményeiket bizonyos határidőhöz kötötten előbb tudják a közfogyasztás rendelkezésére bocsátani. Kéri tehát a minisztertanács felhatalmazását arra, hogy kormányrendelettel kimondassék, hogy azok, akik a folyó évi termésből származó tényleg kicsépelt búza-, rozs-, kétszeres-, árpa-, zab-, és köleskészletüket folyó évi október l-ig, a tengerit pedig a földművelésügyi miniszter által megállapítandó határidőig leszállítják, vagy leszállításra bejelentik, illetve kiknek termésfeleslege október l-ig az átvevő bizottságok által igénybe vétetik, a bejelentett búzáért a 60 koronáslegmagasabb áron felül 20 korona, a rozs, kétszeres, árpa, zab, köles, közönséges és kevert tengeriért az 52 koronás áron felül 13 korona ós a fajtengeriért a 60 koronás legmagasabb áron felül 20 korona prémiumban részesülnek. Ezen intézkedést az is indokolja, hogy a gabonaárakat a húsárakkal relációba kell hozni. Kereskedelemügyi miniszter úr kijelenti, miszerint ezen nagymérvű emeléshez hozzá nem járulhat, mert az szociális szempontból a városi lakosságnál a lehető legnagyobb ellenhatást fogja kiváltani, mire a minisztertanácsot eleve figyelmeztetni kötelességének tartja. A minisztertanács február havában már elutasította azt a követelést, hogy a búza ára 70 koronában állapíttassék meg s ezt az árat soka 11 va, a búza árát az 1918. gazdasági évre 60 koronában állapította meg. Most ezzel szemben 80 korona kívántatik, amit ő túlmagasnak tart. Ha a húsárak túlmagasak — amit számokkal igazol is — akkor annak konzekventiája nem az, hogy a gabona ára emeltessék, hanem hogy a hús ára leszállíttassók, mert ez meg sem indokolható, hogy a hús ára ezer százaléknál magasabban emelkedett. Ilyen körülmények között ő nem foganatosíthatja az ipari áruuzsora üldözését, pedig azt szükségesnek ismeri el, ezért vállalkozott is reá, de ha ily gabona-áremelések lesznek, akkor nem lehet követelni, hogy az ipari árak tekintetében korlátozásokat csináljon, mert az iparcikkek ára a gabona ára után igazodott. Javasolja, hogy 10 korona prémium adassék az alapárhoz, a terminus pedig ne egységesen, hanem országrészenként, az éghajlati viszonyok szerint állapíttassék meg. Földművelésügyi miniszter úr előterjesztését bővebben indokolva kije^ lenti, miszerint hajlandó azt olykép módosítani, hogy a prémium búzánál és fajtengerinél 15 korona, egyebeknél pedig 10 korona legyen s a terminus megyénkónt állapíttassék meg az aratástól számított két hónapi időre. A minisztertanács hosszabb vita után a földművelésügyi miniszter úr módosított javaslatát — a miniszterelnök úr, a kereskedelemügyi miniszter, a pénzügyi és a honvédelmi miniszter urak szavazatával szemben — szótöbbséggel elfogadja s a rendelet kibocsátásához hozzájárul." L. 2668/1918. M. E. sz. r. az 1918. évi termésből származó búzáért stb. fizetendő ártöbbletről (fán. 15.), R. T. 1918. 703 — 704. o.
