Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)

1918. év

Az 1918. június 20—27-i általános munkássztrájk 348. 1918. jún. 21. (21.) — 1. ( A sztrájkmozgalom terjedése. A vezetőkkel kapcsolatos eljárás. Kereskedelemügyi miniszter úr előadja, miszerint a honvédelmi miniszter úrral együtt már régen készülnek előterjesztést tenni a mindinkább elharapódzó munkásmozgalmak tekintetében. A tegnap beállott sajnálatos incidens azonban sokkal gyorsabban megérlelte a. helyzetet s most már véleménye szerint haladéktalanul kell intézkedni. Bejelenti, hogy a tegnap kitört sztrájk tegnap óta nagy kiterjedést nyert. Elterjedt az összes magyar államvasúti műhelyekre, a pályaudvarokon a hordárok beszüntették a munkát s előreláthatólag hovahamarabb szünetelni fog a munka a fűtőházakban is. Minden körülmény arról tesz tanúságot, hogy a sztrájkot központi intézkedés igazgatja, nevezetesen a vasutasok körében annak a Landler Jenő szerkesztésében megjelenő ,,Magyar Vasutas Űjság" a mozgatója. Az ügyészség jelentése szerint ezen újság egy nyomtatványt bocsátott ki, amely politikai-gazdasági harcra izgat, követendő példakép az orosz mintát állítja fel s hivatkozik a munkásság által eddig alkalmazott pressziók eredményeire. Miután ez a nyomtatvány oly tartalommal bírt, amelyet megtűrni nem lehetett, az ügyészség intézkedett annak letiltása iránt, ámde ennek mi eredménye sem volt, mert a nyomtatvány köteles példányát két nappal a szótküldés után mutatták be s így az a „Világosság" nyomdából

1 az utolsó példányig kiment. Az ügyészség elrendelte a nyomtatvány üldözését, a megtorló eljárás folyamatba tételét és a közreműködők elfogatását. Bejelenti, hogy a sztrájk időközben a vidéken is elterjedt. Miután a távirdát és a távbeszélőt ellenőrzés és zár alá helyeztette, a sztrájk terjesztése csak úgy történhetett — s erre nézve adatai is vannak—hogy a központ bizalmi emberei kiutaztak a vidékre s szinte nyomon lehet követni a sztrájk kitörésének idejét, amint az a vonatok menetrendszerű beérkezésének idejével összeesik. Felveti a kérdést, nem lehetne-e a központok ezen bizalmi embereit, ha hazajönnek, rögtön elfogatni s egyáltalában nem kellerie-e az egész anyagot, utalással a katonai büntetőtörvény 327. §-ára,

2 átadni a katonai büntetőbíróságnak. Jelenti továbbá, miszerint arról is nyert a katonai hatóságoktól értesülést, hogy a szocialisták vezérei összeköttetésben állanak a nemzetközi irodával

3 s ismerteti az erre vonatkozó bizonyítékokat. Reámutat arra, hogy ma az a helyzet, hogy minden valószínűség szerint a műhelyek a vasutaknál mindenütt be fogják szüntetni a munkát, de megjegyzi, hogy a forgalmat — meggyőződése szerint — baj nem fenyegeti s a mozdonyvezetőkórt, a forgalmi személyzetért s általában a tiszti és az altiszti karért is jót mer állani. Közbevetőleg — a helyzet jellemzésére — megjegyzi, hogy a sztrájk a Zsil völgyben megszűnt ugyan, de az ottani állapotok olyanok, hogy az ottani 1 A szociáldemokrata párt nyomdája. 2 Szövegét 1. 1918 — 6 — 21., 1. jegyzet. 3 A II. Internacionálé központi szerve, amely Brüsszelben székelt.