Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1918. év
3. / A közigazgatási fokozatokat és a fokozatos fellebbvitelt a szükséghez képest eltérően kellene szabályozni és a fellebbvitel korlátait ezeken a területeken mindenféle ügyekre nézve meg kellene szüntetni, hogy ily módon a döntés joga az érdekelt miniszter részére feltótlenül bíztosíttassék. 4. / A határmenti területeken fokozni és kiszélesíteni kellene a kormány felügyeleti és ellenőrzési jogát ós szaporítani azoknak az ügyeknek a számát, amelyekben kormányhatósági jóváhagyás szükséges. A felsorolt elvi kérdések tekintetében miniszterelnök úr a minisztertanács állásfoglalását kéri. A minisztertanács a miniszterelnök úr által előadottakat helyeselve, a kifejtett álláspontot magáévá teszi, s a jelzett törvényjavaslathoz 2 az elvi hozzájárulást megadja. N. f. t. 345. 1918. jún. 15. (20.) — 25. Rendelettervezet az ipari kényszertársulásról. „Kereskedelemügyi miniszter úr előadja, miszerint a köz- és hadseregellátás zavartalan biztosítása, valamint még inkább a háborúról a békés gazdaságra való átmenet előkészítése az iparral szemben nagyszabású ós sokoldalú követelményeket támasztanak. Szociális és gazdasági téren nagy horderejű kérdések előtt állunk, elhatározásaink és intézkedéseink évtizedekre fogják befolyásolni gazdasági életünket. E feladatok helyes megoldása az érdekeltség és a hatóságok állandó és szoros együttműködését feltételezik. Csak így lehetséges, hogy a kormányzat az egyes közgazdasági ágak szükségleteiről, életfeltételeiről, érdekeiről is állandóan tájékozódjék s azokat a különböző gazdasági ágak érdekeivel, valamint a közérdekkel összhangba hozva honorálhassa. A gyorsan folyó események forgatagában a kormányzat nem tárgyalhat minden egyes vállalattal külön-külön. Az érdekelteknek fel kell készülniük arra, hogy aránylag kevés számú zárt szervezeteik egységes állásfoglalásával támogassák a kormányzatot minden őket is érintő féladat megoldásában. Az egységes akarat kifejezésere minden eszközzel törekedni kell,, lehetővé kell tenni, hogy egy-egy iparág minden képviselője egy szervezeten belül koncentráltassók, mely önkormányzati alapon, de szoros állami felügyelet mellett dönt a saját életbevágó ügyeiről, de amelynek meg van a hatalma ahhoz, hogy az egyszer üdvösnek tartott s a közérdeknek megfelelő határozatát minden tagjára rákényszerítse, bármilyen mélyen nyúlna is be ezzel az egyes vállalatok legsajátabb ügyeibe. A közellátásnak a legolcsóbban, legegyenletesebben, gazdaságosság ós megbízhatóság tekintetében megnyugtató módon ilyen szervezetek biztosíthatják a szükségleteit, melyek felelősséget vállalhatnak a közérdeknek megfelelő működésükért, s melyekkel szemben ezt a felelősséget anyagilag is, mégpedig egyszerre az egész vonalon érvényesíteni lehet. Különös fontosságot nyer ez az által, hogy a háborút követő első évek2 A Magyar Törvénytárban erre vonatkozó törvény nem található.
