Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)

Bevezetés

tevékenységét korlátok közé szorította Magyarországnak Ausztriától való függése, s az uralkodói abszolutizmusnak még az összeomlás előtt, a világháború idején is élő nem egy maradványa, az egyes kormányokban rejlő fogyatékosságok sokasága. Mindezek a gátló tényezők eleve meghatározták a minisztertanácsi ülések színvonalát is. Az ország és a birodalom legfőbb kérdéseiben nem itt hoztak döntést, nem is a közös minisztertanácson, hanem a nyilvánosság számára hozzáférhetetlen, bizalmas konferenciákon. Ilyen bizalmas jellegű üléseket, mint láttuk, a magyar minisztertanács is tartott, bár nem döntés, csak tanácskozás céljából. Ezekről az ülésekről jegyzőkönyvek csak szórványosan készültek. A további kutatások célja többek között az lehet, hogy az ilyen jellegű jegyzőkönyveket — ha vannak — kiemelje a miniszterelnökség vagy más minisztériumok anyagából. Jegyzőkönyvek tehát csak a magyar minisztertanács „rendes" üléseiről készültek. A következőkben meg kell vizsgálnunk azt a kérdést, mennyiben tükrözik ezek a jegyzőkönyvek — amelyekből kiadványunk szemelvényeket közöl — a minisztertanácsi tárgyalások lefolyását. A jegyzőkönyvek szövegét a minisztertanács jegyzője öntötte végső formába. Láttuk, hogy a jegyzőkönyv fogalmazványát az írásban előre benyújtott miniszteri előterjesztések szövegének felhasználásával készítette el. Az előterjesztés szövegéből kihagyta azokat a részeket, amelyeket nem kívánt a jegyzőkönyvben megörökíteni, a miniszterek által használt első személyt (. . . előterjesztem . . .) harmadik személybe tette (. . . a belügyminiszter úr a minisztertanács elé terjeszti. . .), egyéb kisebb módosításokat is végrehajtott, majd az így készült szöveghez csatolta a minisztertanácsi határozatot, ritkább esetben az ülésen elhangzott hozzászólásokat is. Az előterjesztések szövegének átalakítását azok gépelt szövegében tintával, kézírással végezte, így az előterjesztés és a belőle készült fogalmazvány szövege világosan elválasztható egymástól. A minisztertanácsi jegyzőkönyv tehát nem rögzíti szó szerint a tárgyalásokat, mint a parlament tárgyalásait a parlamenti napló. A jegyző nem jegyzett fel minden elhangzott szót, az, hogy hozzászólások is voltak, gyakran csak a határozatból tűnik ki, mégpedig abban a ritkább esetben, ha a minisztertanács csak módosítással, kiegészítéssel járult hozzá a miniszteri előterjesztéshez. Ez azért történt ritkán, mert az előterjesztéseket az ülés előtt körözték s a miniszterek írásban tették meg észrevételeiket, amelyek a minisztertanács elé kerülő előterjesztés szövegében már benne voltak. Mégis biztosra vehető, hogy fontosabb kérdések felmerülésekor az ülésen is volt vita. Ezt azonban a jegyző nem vitaként, hanem legfeljebb hozzászólások formájában örökítette meg. Kétségkívül voltak olyan ülések is, amelyeknek teljes tárgyalási- és vitaanyagát a jegyző — bizalmas és a magyar minisztertanács hatáskörét meghaladó jellegüknél fogva — nem vehette bele a jegyzőkönyvbe. Erre példákat is hozhatunk fel. 1918. ápr. 17-ón a magyar minisztertanács ülést tartott. Az egyik jelenlevő miniszter naplójában feljegyzi, hogy VVekerle miniszterelnököt telefonhoz hívták és közölték vele br. Burián István közös külügyminiszterré történt kinevezését. Ennek a hírnek hatása alatt az egész kormány elhatározta, hogy lemond.

111 Szterónyi kereskedelemügyi miniszter ekkor nem tartózkodott Budapesten. Wekerle még aznap felhívta telefonon ós kérte visszatérését, mivel „Czernin gróf lemondása, illetőleg helyébe Burián bárónak a magyar kormány megkérdezése nélkül külügyminiszterré történt kinevezése miatt a 111 Windischgraetz i. m. 196. o.