Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
Bevezetés
zadforduló óta fő programpontja volt. Tisza ezúttal is minden erejével a választójogi reform ós egyéb változtatások terve ellen fordult. A Tiszával különben sem rokonszenvező király magáévá tette az ellenzék választójogi tervét, s ezért Tisza 1917. június elején beadta lemondását, Új választásokat nem tartottak, mivel annak a háború kellős közepén béláthatatlan következményei lehettek volna. így a parlamentben különös helyzet állt elő. Nem az új kormány rendelkezett a többséggel, hanem a lemondott miniszterelnök, aki továbbra is ólén állt a parlament legnagyobb pártjának, a Munkapártnak. A kivételes törvények felhatalmazták ugyan a kormányt fontos rendeletek alkotására, de a törvényhozás nem szünetelt, a választójog kiterjesztése csak parlamenti úton történhetett, csakúgy, mint más ehhez hasonlóan lényeges változtatások keresztülvitele. Ez a helyzet az új kormányt minden lényeges kérdésben kiszolgáltatta a többségben levő ellenzék, illetve Tisza akaratának ; ennek a Tisza után következő kormányok csak olyan esetben látták hasznát, amikor a forradalmasodó tömegek nyomására készült törvényjavaslatok keresztülvitelét maguk sem kívánták. Az új kormány megalakítására 1917. június 15-én az Alkotmánypárthoz, Andrássy Gyula környezetéhez tartozó gr. Esterházy Móric kapott megbízást, Kormányának összetétele nem volt olyan egyöntetű, mint a Tisza-kormányé, a nagybirtok agrárius szárnyát és a közép- és kispolgárságot képviselte. Az előbbi csoporthoz tartozott a miniszterelnökön kívül Apponyi Albert vallásos közoktatásügyi miniszter és gr. Zichy Aladár, a Katolikus Néppárt alapítójának fia ; ide sorolható továbbá az alkotmánypárti Ugrón Gábor is ; utóbbihoz a Függetlenségi Párt tagjai, Mezőssy Béla és Földes Béla ; Károlyi Mihály pártját gr. Batthyány Tivadar képviselte, a városi közép- és kispolgárságot pedig a Polgári Demokrata Párt vezére, Vázsonyi Vilmos. Batthyány és Vázsonyi a kormányban egyúttal az 1917. jun. 6-án megalakult választójogi blokkot is képviselték. 103 Az általános választójog híve volt a pártkereteken kívül álló, nagypolgári liberális Gratz Gusztáv pénzügyminiszter, előbb külügyminisztériumi osztályfőnök. Az Esterházy-kormány összetétele változatosabb, mint a Tisza-kormányé, miniszterei érdekesebb egyéniségek, s közülük többen rugalmasabb politikusok, s bizonyos reformokra inkább hajlandók, mint Tisza és miniszterei. Névsoruk mégis óhatatlanul felidézi az 1905-i koalíció vezérlő bizottságának emlékét, amelynek, kevés kivétellel, valamennyien tagjai voltak. S valóban, több, mint egy évtized multán a koalíciót feltámasztó Esterházy-kormány ugyanolyan tehetetlennek bizonyult, mint a régi koalíció. A fiatal, 36 éves miniszterelnök sem politikai, sem közigazgatási tapasztalatokkal nem rendelkezett, s az ügyek legfelső szinten való intézése kevésbé válságos időkben is nehézséget jelentett volna számára. Az új kormány feladata a választójogi reform és néhány népjóléti intézkedés megvalósítása volt. A választójog terén Andrássy tervezetét tette magáévá, amely lényegesen enyhébb volt, mint a választójogi blokk tervezete, 104 Ebből az következett, hogy az általános választójog hívei kevesellték, 103 A választójogi blokkban a Károlyi-párt, a Szociáldemokrata Párt, a Polgári Demokrata Párt és a Keresztény Szocialista Párt képviselői tömörültek. Céljuk az általános titkos választójog kivívása és a hódítás, hadikárpótlás nélküli béke követelése volt. (Siklós i. m. 21. o.) . . 104 Ezt a tervezetet a Szociáldemokrata Párt is elfogadta, de még a választójogi blokk megalakulása előtt.
