Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
Bevezetés
Tisza viszont ezt is sokallta. Hiába bővítették ki a kormányt tárca nélküli miniszterekkel, 105 kitűzött feladataiból megvalósítani semmit sem tudott. Esterházy 1917. augusztus 18-án bekövetkezett lemondása után a koalíció régi miniszterelnöke, Wekerle Sándor kapott — pályafutása alatt ezúttal harmadszor — megbízást a kormányalakításra. Ez a megoldás, annak ellenére, hogy Wekerle az Esterházy-kormány valamennyi miniszterét átvette, a kormány újabb jobbratolódásának kezdetét, Tisza befolyásának fokozódását jelentette. Az új kormányban a tárca nélküli miniszterek száma négyre emelkedett, ügykörüket is meghatározták. 106 Vázsonyi már az Esterházy-kormány utolsó napjaiban átadta az igazságügyi tárcát Grecsák Károlynaks s mint tárcanélküli miniszter a választójogi törvény előkészítésével foglalkozott. • Az akkor 69 éves Wekerle Sándor egykor kiváló szellemi képességei, amelyek főleg szakterületén, a pénzügyi és közgazdasági élet irányításában érvényesültek, már nem voltak a régiek. A külügyminisztériumba visszatérő Gratz Gusztávtól egy időre a pénzügyi tárcát is átvette, de a fennálló viszonyok között érdemleges alkotásra még csak módja sem nyílt. A külpolitikában ugyanolyan bizonytalanul tájékozódott, mint kevés kivétellel a többi akkori magyar politikus. De nehezen igazodott el a Monarchia napról napra bonyolultabbá váló belső problémái között is. A kiegyezés és a dualizmus feltétlen hívei közé tartozott, amellett, hogy politikai téren bizonyos közöny és elvtelenség, sőt cinizmus is jellemezte. Éppen ezek a tulajdonságai tették számára lehetővé, hogy megkísérelje az egyensúlyozást a jogaikért küzdő néptömegek és az uralkodó osztályok, továbbá utóbbiak * különféle árnyalatú csoportjai között s csak így tudott több, mint egy évig megmaradni a kormány élén, az összeomlás előtt álló birodalom legválságosabb időszakában. Az októberi szocialista forradalom új irányt adott a magyarországi munkásmozgalomnak is. A háborús nélkülözések, szenvedések tovább hevítették a fronton és az országban is a forradalmi hangulatot. A hadi események alakulása, a breszt-litovszki béke tárgyalásai a nemzetiségek reményeit is felélesztették. Az uralkodó osztályokat a fenyegető veszély ismét arra indította, hogy erejükéi jobban koncentrálják. A Wekerle-kormány összetétele a háború végéig kétszer is megváltozott. Bizonyára nem véletlen, hogy a kormány első átalakítása 1918. január végén, az Ausztriából Magyarországra is átterjedt országos sztrájk után történt. Távozott a kormányból Andrássy Gyula egyik híve, Ugrón Gábor belügyminiszter, akinek a parlamentben már volt összetűzése Tisza Istvánnal 107 , a függetlenségi párti Mezőssy Béla földművelésügyi miniszter, valamint a Károlyi-párti Batthyány Tivadar. Br. Szterényi József személyében új ember került a kereskedelemügyi minisztérium élére, amelynek hatáskörébe tartozott az ipari üzemek felügyelete. A jó képességű Szterényi már Wekerle 1906-i kormányában mint helyettes önállóan vezette a kereskedelemügyi' minisztériumot s a váltakozó kormányok alatt mindig megtartotta pozícióját. Az Alkotmánypárt tagja, Andrássy Gyula híve volt, érdeklődése szűkebb szakmáján kívül a politika felé is vonzotta. IV. Károly bizalmas tanácsadói közé tartozott, az összeomlás előtt egyike volt azoknak, akikkel a király kormányalakításról is tárgyalt, Benne kell látnunk a Wekerle-kormány legtájékozottabb, legjelentősebb miniszterét, akinek szava és befolyása nem egyszer a 105 L. 31., 32. o. 106 L. a III. táblázatot. 107 L. a szövegek között, 1917 — 30—1.
