Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
Bevezetés
hadseregfőparancsnokság részéről. 73 Ezeken kívül fel kell tételeznünk ügyiratokban nem rögzített Bécsből jövő utasításokat is. A folyó ügyek nem mindig voltak országos jelentőségű kérdések. Utóbbiakban a minisztertanácsnak csupán tanácskozási joga volt, a döntést a király hozta. A minisztertanács hozzászólásai, módosítása alapján készült határozat csak akkor befolyásolta az ügyek elintézését, ha a felsőbb döntés azt helybenhagyta. A háború, különösen a rendeletalkotás terén, bizonyos mértékig kitágította a minisztertanács döntése alá tartozó ügyek körét. A háború alatt a minisztertanács gyakran megvitatta a Monarchia helyzetét általában érintő, sorsdöntő kérdéseket, amelyek a közös minisztériumok és a velük kapcsolatban levő delegációk hatáskörébe tartoztak. A magyar ós a közös minisztertanács munkája viszonylag kevés szálon függött össze, a jegyzőkönyvekben ritkán található a közös minisztertanácsra vonatkozó utalás. 74 Előfordult a háború alatt, de szintén elég ritkán, hogy a magyar minisztertanács hivatalosan is állást foglalt külpolitikai kérdésekben s tárgyalásának eredményét mint határozatot juttatta el a közös minisztertanácshoz. 75 Áttekintve a minisztertanács hatáskörét megállapító (s egyben korlátozó) tényezőket, s látva, hogyan készítették elő az egyes szakminisztériumok a hatáskörükbe tartozó ügyeket minisztertanácsi tárgyalásra, a többi szakminiszterrel és a miniszterelnökséggel való együttműködés alapján, rátérhetünk a minisztertanácsi ülés lefolyásának, ismertetésére és az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdésekre. A magyar minisztertanács rendszerint azokat az ügyeket tárgyalta meg és foglalta a velük kapcsolatos tárgyalás anyagát jegyzőkönyvbe, amelyekre vonatkozólag a miniszterek előzőleg előterjesztést nyújtottak be. Vittek azonban írásban elő nem terjesztett ügyeket is minisztertanács elé. A tárgyalás anyagát általában jegyzőkönyvbe foglalták, de sok adatunk van arra is, hogy a minisztertanács a jegyzőkönyvekben nem minden tárgyalásának anyagát rögzítette. Ebbe a csoportba elsősorban az írásban elő nem terjesztett ügyek tartoztak. Az akkor élt politikusok naplóiból és egyéb irataiból tudjuk, hogy igen sok jegyzőkönyvbe nem foglalt minisztertanácsi tárgyalás is folyt. Az egykorú memoár-irodalom rengetegéből igen sok példát idézhetnénk, azonban beérhetjük a Wekerle-kormány egyik tárcanélküli miniszterének, IV. Károly király egyik bizalmasának, a háború utolsó évében élénk politikai tevékenységet kifejtett Windischgraetz Lajos herceg közélelmezési miniszternek napról napra vezetett feljegyzéseivel. 76 A herceg naplója sok olyan napról jelez fontos kérdéseket vitató magyar minisztertanácsot, amelyeken a jegyzőkönyvek tanúsága szerint minisztertanács nem volt. A napló szerint 1918. márciusában egyik minisztertanácson a breszt-litovszki békéről tárgyaltak; Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter hosszabb fejtegetésben ellenezte, hogy a Monarchia belemenjen ebbe a békekötésbe. 77 Közös minisztertanácsi jegyzőkönyv 1918. márciusról nincs. Vázsonyi 1918. márciusában csak két magyar miniszterta73 Pl. 1918 —14-54 ; 1918-16 — 17; 1918 — 19 — 20; stb. stb. 74 A közös minisztertanácsi jegyzőkönyvekre való utalásokat 1. a megfelelő magyar jegyzőkönyvi pontok szövegének közlése után. 75 Pl. 1915—18 — 31 ; Lengyelország Oroszországhoz tartozó része hovácsatolásának kérdésében. 78 Windischgraetz, Ludwig: Vont rőten zum schwarzen Prinzen. Berlin und Wien 77 Uo. 183-184. o.
