Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1917. év
1917. nov. 9. (39.) — 1. A Horvát-Szlavón-Dalmátországban élő magyarok szavazati joga. L. 1917 — 35 — 22. A horvát-szlavón-dalmátországi miniszter úr visszatérve a folyó évi október hó 26-án tartott minisztertanácsban letárgyalt horvát-szlavón választójogi törvényjavaslatra, előadja, hogy a törvényjavaslatnak a jelenleg érvényben álló választási renddel szemben nóvumként felállított azt a rendelkezését, amely szerint a cselekvő választói jog gyakorlása két év óta bírt horvát-szlavónországi községi illetőség feltételéhez köttetnék, Horvát-Szlavónországoknak magyar lakossága, amely ezt az illetőséget nem szerezte, vagy nem szerezhette meg, sérelmesnek tartja. A horvát-szlavónországi községi illetőség megszerzésének feltételét a Magyarországból oda származott lakosság azért is sérelmesnek tartja, mert, a községi illetőség elnyerése iránt rendelkező horvát-szlavón autonóm törvény szerint, községi illetőséget egy bizonyos idő után csak az nyerhet, aki letelepedési szándékát bejelenti, holott az illetőségről szóló magyar törvény nem köti a községi illetőség megszerzését bejelentési kötelezettséghez. így részben azért, mert a szándék bejelentését elmulasztotta, részben mert eziránt akadályokba ütközik, a Horvát-Szlavónországokban lakó magyarság nagy része ott községi illetőséget formálisan nem szerzett, még olyanok sem, akik hosszabb idő óta laknak állandóan a társországok területén. Kötelességének tartja bejelenteni a szlavóniai magyaroknak azt a kívánságát, hogy a választójogi törvényjavaslatból a cselekvő választói jog gyakorlásánál a községi illetőséghez fűzött korlátozó feltétel elejtessék. A tanácskozáson jelen volt horvát-szlavón dalmátországi bán úr mindenek előtt elvben konstatálni kívánja, hogy az 1868. évi kiegyezési törvény nem tartalmaz oly intézkedést, mely szerint a horvát-szlavón autonóm törvények előzetes tárgyalása a minisztertanács hatáskörébe tartoznék, habár be kell ismerni, hogy a gyakorlat ebben az irányban fejlődött ki. A konkrét ügyre vonatkozólag pedig azt a véleményét adja elő, hogy ezen törvényjavaslattal — mely minisztertanácsi határozat tárgyát már képezte s jelenleg már legfelső előzetes jóváhagyás alá terjesztetett — immár foglalkozni nem lehet. A felpanaszolt korlátozó rendelkezés tekintetében már a törvényjavaslat minisztertanácsi tárgyalásánál jelezte, hogy mindazok, akiknek HorvátSzlavónországok területén ingatlanuk van, a községi illetőséget ott megszerezhetik, viszont azonban aggályosnak s nevezetesen a községekre háruló esetleges eltartási kötelezettség szempontjából veszélyesnek kell jeleznie azt, ha vagyontalan elemek a községi illetőséget, minden fenntartás nélkül, automatikusan megszerezhetik. A felhozott érvek előtt meghajolva, hajlandó a törvényjavaslat országgyűlési tárgyalásánál a törvényjavaslatot, határozati javaslat benyújtása után, olykép módosítani, hogy abból a két év óta bírt községi illetőség, mint a cselekvő választói jog feltétele, elhagyassák, általáben azonban ragaszkodnia kell a községi illetőséghez fűzött korlátozó feltétel megtartásához. A Horvát-Szlavónországokban lakó magyarság megnyugtatása céljából arra is hajlandó, hogy a községi illetőségre vonatkozó autonóm törvény novelláris úton olykép módcsíttassék, hogy ez az autonóm törvény a
