Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)

1917. év

magyar illetőségi törvénnyel összhangba hozassék, vagyis hogy a horvátszlavónországi községi, illetőség megszerzéséhez a letelepedési szándék bejelentésére vonatkozó eddigi kötelezettség elejtessék s a horvát-szlavónországi községi illetőség megszerzésének feltételét 4 évi ottlakás és adózás képezze. Miniszterelnök úr a bán úr elvi kijelentésére megjegyzi, miszerint igaz, hogy a kiegyezési törvény kifejezetten nem kötelezi a bánt,arra, hogy a horvát-szlavón autonóm törvényjavaslatokat a minisztertanács elé terjessze, ámde azt, hogy mely ügyek tartoznak minisztertanács elé, nem is a törvények, hanem a királyi legfelső rendelkezések szabályozzák. Ezek a rendelkezések pedig, tekintettel arra, hogy a kormány tagjai a királynak végrehajtó közegei, őket kötelezik is. Az a körülmény továbbá, hogy a kormány kebelében a horvát-szlavón-dalmátországi miniszter is helyet foglal, erősíti azt a mindig követett elmellőzhetetlen eljárást, hogy az autonóm törvényjavaslatokkal,, már az 1868:XXX. törvénycikkel megállapított államközösség és az érdekek közössége szempontjából is, előzetesen foglalkozni a minisztertanács jogosult és kötelezett. A konkrét ügyre vonatkozólag miniszterelnök úr abban a véleményben van, hogy a bán úr által jelzett és tenni szándékolt intézkedések a kérdést helyes irányban és közmegnyugvásra lesznek alkalmasak megoldani. A választójogi miniszter úrnak felszólalása után, aki szintén oda konkludál, hogy ha a két évi illetőség feltétele a törvényjavaslat alkotmányos tárgyalása során elejtetik s egyedül a községi illetőség feltétele tartatik fenn, továbbá a bán úr novelláris úton gondoskodni fog az illetőségi törvény rendelkezéseinek oly irányú módosításáról, hogy a horvát-szlavónországi községi illetőség megszerzéséhez a letelepedési szándék bejelentése nem, hanem az állampolgárság feltétele mellett csak 4 évi ottlakás és adózás fog kívántatni, a kérdés megnyugvásra megoldottnak tekinthető : a minisztertanács a bán úrnak a bejelentettek szerint tenni szándékolt intézkedéseit jóváhagyólag tudomásul veszi. N. f. t., szövegében aláhúzásokkal. Vö. 1918-1-1. 227. 1917. nov. 9. (39.) — 2. A faanyagok forgalmáról szóló rendeletnek Horvátország területére való alkalmazása. „A horvát-szlavón-dalmátországi miniszter úr szóba hozza a minisztérium által az úgynevezett ,,Faközpont" tárgyában kibocsátott rendeletet, amely ellen Horvát-Szlavónországok autonómiájából eredőleg közjogi aggályok merültek fel s előadja, hogy ezen aggályok miatt a rendelet Horvát-Szlavónországokban mindez ideig kihirdetve és életbeléptetve nem lett. A kérdéses rendeletnek közjogi oldala az, hogy abban a Faközpont részére oly hatáskör állapíttatott meg, amely abszorbeálja úgy a minisztérium, mint a bán hatáskörét." A bán hatáskörét pedig csak új magyar-horvát kiegyezési törvényben lehetne módosítani. Kéri annak megállapítását, hogy Horváth-Szlavón országokban ez ügyben rendeletet a bán van jogosítva és hivatva kibocsátani.