Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1917. év
2,600.000 huszonnégy éven felüli férfi felel meg. (Az 1913:XIV. törvénycikk 2 alapján készült első névjegyzékekbe összesen csak 1,600*000 választó vétetett fel.) Az országnak azokon a helyein, ahol az iskoláztatás és a kultúra a legelterjedtebb, nevezetesen a városokban és elsősorban Budapest székesfővárosban, az elemi népiskola negyedik osztályának választói jogcímmé tétele gyakorlati hatásában máris meg fogja közelíteni a teljesen általános választói jogot, nevezetesen amennyiben e helyeken az elemi népiskola negyedik osztályát el nem végzett férfiak a férfilakosságnak igen csekély %-át teszik. Az iskoláztatás és kultúra további terjedésével ugyanez lesz az állapot az ország többi részében is, amely állapotnak mielőbbi bekövetkezését a törvénytervezet azáltal is előmozdítani kívánja, hogy tervbe veszi a felnőttek oktatásának szervezését és megengedi, hogy a felnőttek az elemi népiskola negyedik osztályának megfelelő képzettséget a választó jog megszerzése végett külön e célra szervezett bizottságok előtt igazolhassák. Ezáltal a választói jog szabályozása a kultúra terjedésének is jelentékeny tényezője lenne. A) Az elemi népiskola negyedik osztályának elvégzésén felül a törvényjavaslat még további jogcímeket is állít fel. A törvénytervezet ugyanis az elemi kultúra elsajátításán felül a legalább 10 koronányi összegű adózást és a katonai szolgálatot is olyan állampolgári kötelezettségnek tekinti, amelynek teljesítése — ha a kultúra bizonyos minimális foka, nevezetesen az írni és olvasni tudás is fennforog — választói jogot ad. Különösen messzemenően honorálja a törvénytervezet a jelenleg folyó háború ideje alatt a haza védelmében a harctéren teljesített katonai szolgálatot, amikor az írni és olvasni tudó Károlycsapatkereszteseknek, 3 tekintet nélkül életkorukra, választói jogot biztosít. Végül könnyen igazolható külön jogcímet állapít meg a törvényjavaslat az írni és olvasni tudó ipari alkalmazottakra nézve, akiknél ezen különleges elbánást fejlett politikai öntudatuk igazolja. A törvénytervezetbe felvett mindezen jogcímek alapján — a huszonnegyedik életév betöltésében megállapított választói életkor mellett — egy oly széleskörű választói jog alakul ki, amely csaknem egészében választói joghoz juttatja a férfilakosságnak azt a részét, amely a közügyekkel való komoly foglalkozásnak nélkülözhetetlen előfeltételét képező írni-olvasni tudás kellékével rendelkezik. II. A törvénytervezet, szemben a jelenlegi jogállapottal, a nőket sem kívánja teljesen kizárni a politikai jogokból. 4 A nők számára tervezett választói jog az átmenet előkészítése céljából egyelőre természetesen lényegesen szűkebbkörű, mint a férfiaké. A törvénytervezet választói jogot kíván adni azoknak a huszonnegyedik életévüket betöltött nőknek, akik elvégezték a polgári iskola negyedik osztályát, vagy ezzel egyenlő értékű más iskolai osztályt végeztek. Ezen értelmiségi cenzus mellett választói jogcímül ismeri el a törvénytervezet a nőkre nézve a hadiözvegységet, feltéve, hogy huszonnegyedik életévüket betöltötték és írni és olvasni tudnak. A női választók száma ezen az alapon a jelenlegi állapot mellett körülbelül 300.000 lenne és a nők iskoláztatásának terjedésével gyors arányban fog szaporodni. III. A törvénytervezet kidolgozásánál az egyik legfontosabb szempont volt, hogy az anyagi választói jognak tervezett mértékű kiterjesztése a gyakor2 Az országgyűlési képviselők választásáról szóló tc., amelynek alapján választásokat még nem tartottak. 3 1916. dec. 16-án alapított érdemrend, melynek elnyeréséhez legalább három havi frontszolgálat volt szükséges. — R. 4 Az eddigi törvények választójogot csak férfiaknak adtak.
