Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)

Bevezetés

saját hatáskörükben, anélkül, hogy akár a minisztertanács, akár az uralkodó véleményét vagy döntését ki kellett volna kérniük. Egyes ügyeket viszont elintézés előtt a minisztertanács, másokat egyenesen a király elé kellett terjeszteniük, s csak ezeknek döntése alapján járhattak el, De sok'olyan ügy is volt, amelyet a minisztériumoknak a minisztertanácsi tárgyalás után végső döntés céljából még a király elé is fel kellett terjeszteniük. A minisztertanács döntött azokban az ügyekben, amelyek a szabályzat 1., 2., 3., 7., 8., 13., 21. pontjában foglaltatnak. A többi pontban felsorolt ügyekben viszont a minisztertanács nem minden esetben mondhatta ki a végső szót. Ezt néhány példával is igazolhatjuk. A 4. pontban felsorolt kinevezési ügyekben a minisztériumok csak minisztertanácsi tárgyalás után tehettek javaslatot a királynak, aki ezekben a kinevezési ügyekben határozott.

47 Ugyanez volt a helyzet az 5.—6. pontban említett kinevezések esetében is.

48 Hasonló összefüggés áll fenn a 9. és a 6.

49 pont, a 10. és a 7., a 18. és a 13., a 19. és a 14., a 20. és a 15., 22. és a 18., a 23. és a 23., a 24. és a 26. pont között. Nem vállalkozhattunk arra, hogy végigkísérjük a magyar minisztertanács fejlődésének egész folyamatát akárcsak a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében. De annyit általánosságban megállapíthatunk, hogy kezdetben, a kiegyezés után, a minisztertanács kevesebb ügyet tárgyalt, de sokkal jelentősebbeket, mint később. A magyar minisztertanács az idők folyamán a hatáskörébe tartozó elég sok kisebb fontosságú ügy felszaporodása folytán elbürokratizálódott. A múlt század nyolcvanas, kilencvenes éveiben a minisztertanácsban élénk viták folytak, sőt két esetben —Tisza Kálmán és Szapáry Gyula miniszterelnöksége idején — még az is előfordult, hogy a minisztertanács többsége a miniszterelnök javaslatát leszavazta, ami a miniszterelnökök lemondására vezetett. Bánffy Dezső miniszterelnök rendszeressé tette azt a szokást, hogy a minisztertanácson csak olyan ügyeket lehetett megtárgyalni, amelyeket a miniszterek a miniszterelnökségen előre írásban beterjesztettek.

50 Később látni fogjuk, hogy a minisztertanács ezeken az előterjesztett kérdéseken kívül még sok mindent megtárgyalt, anélkül azonban, hogy jegyzőkönyvbe foglalta volna. Az elő nem terjesztett tárgyak tehát nyilvánvalóan nem tartoztak a minisztertanács hatáskörébe, döntésétől elintézésük nem függött. A háború alatt a kormányhatalom köre jelentősen kitágtdt. A törvényhozás munkája háttérbe szorult. Az országgyűlés hosszú szüneteket tartott, s a háborús törvények legnagyobb része is a már 1912-ben részletesen körülírt kivételes kormányhatalom további kiterjesztését eredményezte. A kormány, az „összminisztérium" igen gyakran bocsátott ki rendeleteket, amelyek béke idején törvényként jelentek volna meg. A kormányrendeletek nemcsak a törvényhozás mindenkor lassúbb munkáját voltak hivatva pótolni, hanem a miniszteri önállóság bizonyos fokú korlátozását is jelentették. Ugyanakkor a háború következtében a teendők meg is szaporodtak és megsokszorozták a minisztériumok és a minisztertanács munkáját. Az ülések száma is szaporodott. 1917-ig általában két-háromhetenként tartottak minisztertanácsot, szükség esetén, pl. a háború kitörésekor, többször is. Sűrűsödtek a minisztertanácsok a 47 Függelék, II. sz. 1. pont. — A minisztertanács döntése alá tartozó ügyek szabályzatát 1. Függelék III.' sz. alatt. 48 Uo. 2. pont. 49 A kövér szedés a Függelék II. sz. alatt közölt szabályzat pontjaira utal. 50 Mikszáth i. m. 85. o. — L. a 28. sz. jegyzetet,