Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)
Bevezetés
BEVEZETÉS • \ I. Magyarország parasztságára a mohácsi katasztrófa után a török háború jelentette az élet legsúlyosabb terhét. Sorsának legfontosabb meghatározói azonban a szűnni nem akaró pusztítások mellett most is ugyanazok voltak, mint korábban és későbben, a feudalizmus hosszú századain át : a természeti viszonyokhoz alkalmazkodó, hagyományos módszerekhez kötött termelőmunka és a parasztokat úrbéri függésben tartó földesurak gazdálkodási, elsajátítási módszerei. Ezekről a meghatározókról szeretnénk most beszélni a közölt és felhasznált urbáriumszövegek alapján, ugyanilyen kettős tagozásban ; utoljára a paraszti társadalom rétegződésének kérdései kerülnek sorra. Megállapításaink elsősorban a kötet urbáriumaiban érintett területekre vonatkoznak, tehát nem föltétlenül országos érvényűek. 1 A hódoltság korának termelőmunkáját végzetesen gátolta, fejlődósében vissza-visszavetette a gyakori ellenséges pusztítás. A XVI. század, közepének nagy háborúi idején alig maradt olyan táj az országban, amelynek népét ne érték volna súlyos vérveszteségek és anyagi károk. Nemcsak a török torkában fekvő kanizsai uradalomnak vagy a szendrői, a tokaji uradalom délibb részeinek népessége csökkent erősen, hanem sok helyen a hadak járásától távolabb eső vidékeké is. A palotai uradalom családfőinek száma 1578 és 1617 közt 369-ről 49-re, a kanizsaiaké 1530 és 1563 közt 1805-íről 697-re szállott alá. Sajóvámoson a török 300 embert ölt meg vagy hurcolt el, Garadnáról, Ládról ós Edelényről mindenki elmenekült, a nagybányai uradalom hegyek közé zárt apró román falvai elnéptelenedtek. A magasan fekvő murányi vagy szentmiklósi uradalomban is feltűnően sok volt a puszta-telek. „Ahol korábban lakóépületek állottak, ott most üres, füves hely van a murányi majorság épületei — sörfőző, fűrészmalom, 3 hámor, 4 huta — elpusztultak, két falu 1 Az értékelésnél nem hagyhattuk figyelmen kívül a magyar agrártörténet korábbi eredményeit, elsősorban Komoróczy Gy. (Nadasdy Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodása, Bp. 1932.), Tholt J. (A sárvári uradalom majorgazdálkodása a XVTI. század első felében, Bp. 1934.), Berlász J. (A Thurzó-birtokok a XVII. század első harmadában, különös tekintettel a jobbágyság gazdasági helyzetére, Bp. 1936.), Domanovszky S. (Zur Geschichte der Gutsherrschaft in Ungarn, Dopsch-emlékkönyv 1937.), Welhnann I. (Mezőgazdaságtörténetünk új útjai, Domanovszky-emlékkönyv, Bp. 1937. ), Ila B. (A gömöri jobbágyság a XVII — XVIII. században az úrbérrendezésig, Bp. 1938. ), Jakó Zs. (A gyalui vártartomány urbáriumai, Kolozsvár 1944.), Szabó I. (Tanulmányok a magyar parasztság történetéhez, Bp. 1948.), Pach Zs. P. (A majorsági gazdálkodás és a parasztság kisajátítása a XVTI, századi Magyarországon, Századok 1951. és Az eredeti tőkefelhalmozás Magyarországon, Bp. 1952.), Makkai L. (I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai, Bp. 1951. és Paraszti és majorsági mezőgazdasági termelés a XVII. században, Bp.—Gödöllő 1957.) műveit.
