Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

Bevezetés

népe a várba menekült.

2 Csábrág-vár két falvának parasztjai közeli védett helyre költöztek, a devécseiek egy ideig hazajártak szöleik megművelésére.

3 Az 1570—80-as évek átmeneti szélcsendje után a 15 éves háború hozott újra nagyméretű pusztulást: falvak elnéptelenedését, a lakosság erős megritkulását. Az ország nyugati határszéle nem esett közel az állandó hadműveleti területhez, 1605-ben mégis pusztító hadjárat saántotta végig : sok embert elvitt a tatár, a házak százával égtek el, a micskeieknek ruhájuk-kenyerük sem maradt. A longeckiak számban megfogyva, ógetten és jószágok híján nem tudtak új építkezésbe kezdeni, — a lékai uradalomnak összesen 232 elhagyott telke maradt a pusztítás nyomában, 288 többé-kevésbé megkímélt parasztháztartással szemben.

4 De nem a háború vihara volt az egyedüli erő, amely parasztságunkat helyéről kiszakította és továbbsodorta, termelőerőit pusztította. Csejtén a hatvanas években tűzvész égette fel a házak tömegét,

5 Tokaj városának házaiból a nemesek és a várőrség katonái szorították ki a lakókat s azok egy kivételével mind kunyhókba kellett hogy húzódjanak.

6 A XVII. század első két harmada a török békekötés után legtöbb helyen a csendes újjáépülés, erőgyűjtés korszaka volt. Murány uradalmában olyan nagy lett a gyermekszaporulat, hogy új települések rajzottak ki a régiekből.

7 Csak a hódoltság népe sorvadt tovább és némelyik Alföld-széli uradalom lakói vándoroltak lassanként a környékre jobb szerencsét keresni,

8 A századvég háborúi, tatárpusztításai, megnövekedett adóterhei azután a legtöbb helyen minden addiginál nagyobb réseket vágtak a lakosság soraiban, ugrásszerűen növelték a puszták számát és mélypontra juttatták a parasztság anyagi erőit. A Verhovina egyik falva „egészen el pusztult, egy részrül nem lakhatták a tolvajok miatt, más részrül kevés vetése lévén, nagy portiot vetettek rájuk, azért el oszolni kellett". A nagyszámú költözők innen a Nyírség vagy Lengyelország felé vették útjukat, megüresedett telkeikre gyakran zsellér szállott rá.

9 Még ahol nem volt pusztulás vagy elvándorlás, ott is alig szaporodott tovább a népesség. Csak kevés, zárt vidéken fekvő falu és egykét város népe élhetett békességben.

10 2 Murány 1573. (Hivatkozásainkban csak az uradalom nevét, az urbárium keltét és szükség esetén a községnevet tüntetjük fel, ha a kötetben közölt darabról van szó vagy olyan urbáriumról, amelynek jelzetét a forrásjegyzékben — az egy-egy urbáriumra vonatkozó szövegek végén — meg lehet találni.) — Szentmiklóson már 1559-ben is a puáztulás jelei mutatkoznak (Szentmiklós 1567). 3 Csábrág 1558. (Teplicske a török és hajdúk miatt vált pusztává ; téli vetése még ott áll.) 4

Léka 1608. 6

Csejte 1568. 8 „Praeterea nullus integrae sessionis, nam omnia integra loca et fundi possidentur per nobiles et aliot? viros militares. Ceteri autem . . . coloni curaverunt sibi fieri domicilia aut in cellariis aut in hortis suis." (Tokaj 1581.) 7

L. Léka (1670), Pozsony (1646), Szepes (1605), Murány (1672), Nagybánya (1614, 1621) urbáriumait. 8 Ecsedre 1. Máksay F.: Urbáriumok. (A Történeti Statisztika Forrásai c. kötetben, Bp. 1957.) 136. - A hódoltsági Dunántúlra: Palota 1619. 9 „Ez jobbágyazhatik, szálljon ezután puszta telekre." (Szentmiklós 1699, Hrabonica.) 10

Szendrő 1670, Nagybánya 1688, Csongrád 1697. — Velük szemben: Felsőlendva, Csejte, Szepes, Murány, Szentmiklós, Eger, Tokaj, Ecsed.