Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

ALFÖLD

824 Gyalogszeres: iga nélkül szolgáló jobbágy vagy zsellér. Halec, piscis salitus: sózott hal. Hargacsa: a felsölendvai uradalomban szedett borszolgáltatás. Szőlőnként 4 pintes mennyiségben követelték. Harmincad, 1. tricesima. Haydu, hajdú: eredetileg a külföldre szállított nagy marhacsordák hajtópásztora. A XVI. századi köztudat fegyveres pásztornak ismeri a hajdút, aki gyakran áll be zsoldos vagy zsold nélkül szolgáló katonának. Hegyvám, 1. ius montanum. * Hely (egész, fél, negyed, nyolcad hely), 1. sessio. Hely adó búza: a kilenceddel, dózsmával ellentétben évről évre azonos mennyiségben. helyek (sessiok) szerint adott búzaszolgáltatás. Hof, 1. allodium. _^ Hola, hólya: havasi legelő. Holdé, 1. inquilinus. Hordeus, ordeus: árpa. Homicidium: emberölés. Vádjával csak az viriszék vagy magasabb bírói fórumok elé lehetett folyamodni. Horreum, 1. hortus horrealis. Hortus horrealis, horreum: gabonáskert, elkerített terület a csépeletlen" gabona tárolására, kicséplésére (csűröskert, szérű). Horreum esetleg építményt (csűrt, pajtát) is jelenthet. Hortus lupulinus: komlóskert. Hortus olitorius: veteményeskert, konyhakert. Hostath, hostach, hóstác: 1. zsellérhely, zsellértelek, 2. az a terület, ahol a zsellórtelkek elhelyezkednek, azaz a külváros, illetve a falu zsellérnegyede, zsellérutcája. Humulus: komló. Hutta: vaskohó, huta, amelyben a vasércből a nyersvasat kiolvasztották. Működtetésének joga a kisebb királyi haszonvételek közé tartozott, In causam attractus, incattus: alperes. Mint az ország más bírói fórumain, úgy az úriszéken és a községi bíró (tanács) előtt is az a fél, aki ellen vádat, panaszt emelnek. In specie: 1. természetben (ha élelemről stb. van szó), 2. eredetiben (ha iratról van szó). Indiacus: pulyka. Ingenium: hadigép. Inhibitio: eltiltás a bíró vagy az officiális előtt (pl. adásvételtől, földhasználattól stb.). Inquilinus: zsellér. A magyar jobbágyosztály rétegekre bomlása már a XIV. században megindult, ós később szüntelenül fokozódó erővel folyt. A telkek osztódása, a terhek fokozódása és a XVI. századtól a háborús pusztítások következtében nagyméretűvé vált az elszegényedés. A legszegényebb réteg, amelynek az úrbéri földből semmi sem (vagy csak igen kevés) jutott, a zselléreké volt. Számra a XVI. század végén már a parasztság nagyobbik felét tették ki. A falu földállományának nagyságától függött, hogy a házas zselléreknek (inquilini domus habentes) a jobbágyokkal együtt mértek-e egy kevés „osztályt" (néhány holdat) a földből, vagy egészen külön, a „zsellér-utca" közelében, esetleg messzebb a határban, a többiektől elkülönített helyen. Emellett vagy ehelyett némi rétet, gyümölcsöst, a szőlőtermő vidéken szőlőt, párholdas irtást is birtokolhattak. Állatjuk rendszerint kevesebb, házuk, felszerelésük, ruhájuk, táplálékuk rosszabb volt a jobbágyokénál. A hazátlan, „más házán lakó", más házában élő zsellérek (inquilini domus non habentes, in alienis domibus agentes, subinquilini, Inwohner, Holdé, lakók) a község gazdagabb parasztjainál vagy saját hozzátartozóiknál laktak, csoportosan is ; alkalmanként szőlőjük vagy irtásföldjük lehetett. Szolgáltatásokat a zsellérektől csak ritkán követeltek, rendszerint beérték a gyalogrobottal ; a faluközösségnek viszont a zsellérek nem voltak teljes jogú tagjai, bár a közös erdőhöz és legelőhöz nekik is volt jussuk. Hogy létfenntartásukat biztosítsák, a zsellérek igyekeztek paraszti földeket bérelni; ha ilyen nem jutott nekik, a napszámosmunka legkülönbözőbb fajtáit vállalták. A szőlőművelésből, iparból, állattartásból és kupeckedósből élők közt nagyon jómódúak is akadtak. Inscriptio, inscriptitius, 1. libertinus. Inventarium: leltár, amelyben az ingóságokat vették számba. Inwohner, 1. inquilinus. Ispán, 1. spanus. Iudex, iudex primarius, Oberrichter: a falu (mezőváros) bírája. A falunak szinte megtelepülése ós a közösségi élet kialakulása óta szüksége volt helyi vezetőre,