Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)
ALFÖLD
aki egyrészt a rendre vigyázott és a fölmerülő kisebb ügyekben bíráskodott, másrészt mint a felsőbbség akaratának közvetítője, adót szedett be ós parancsokat közölt. Ezeket a feladatokat töltötte be a községi bíró. A XIII — XIV. századtól a falusi önkormányzat fejlődése során kezébe került a közös javak kezelésének ós a földközösség adminisztrációjának — az újraosztásnak, a határhasználat szabályozásának — ügye is ; szántatlanul maradt földeket más kezébe adhatott; vigyáznia kellett a faluhatár épségére, ő vezette a falu könyvét, sokszor előtte történtek az ingatlanátruházások. Legfontosabb tevékenysége továbbra is a bíráskodás maradt, amelyet általában segítőtársaival, az esküdtekkel gyakorolt. ítéletet a helyi szokás szerint változóan vagy egyedül, vagy velük együtt hozott. Az általa kiróható büntetóspénz értékét a földesúr határozta meg. A bíróval szemben engedetlent megbüntették. A bírót ós az esküdteket a falu közössége választotta. Megbízásuk rendszerint egy évre szólt. A falu önkormányzata nem volt független, a földesúri hatalom irányítása alatt állott. A földesúr szokott a falu számára rendtartást kibocsátani, ő gyakorolt ellenőrzést a közös jövedelem fölött is ; a falu élén álló elöljáróságot arra használta fel, hogy gazdasági feladatokat végeztessen vele a maga számára. A bírónak nagy szerep jutott a földesúrnak járó szolgáltatások és adók beszedése, a földesúri haszonvételek kiaknázása terén, ő osztotta be jobbágy társait úrdolgára. A közhatalomnak ugyancsak a falu elöljárósága lett legalsó fokon a végrehajtó szerve, ő hirdette ki a felsőbb szervektől érkezett parancsokat ós rendeleteket. Az adórovók ós tizedszedők számára felvilágosításokat adott és tennivalói voltak a kivetett adó vagy dézsma beszed é sében is. ő volt felelős a közmunka és a katonai fuvarok teljesítéséért. A latrok üldözésénél elsősorban a hírek továbbítása volt a feladata. A törökkel szomszédos területen hírt kellett adnia az ellenség útjáról. Kötelességei elmulasztása esetén szigorúan büntették. Az anyagi előny, amelyet a bíró nehéz tisztségéért élvezett, nem volt nagy : rendszerint mentes volt az adó, a dézsma fizetése ós a katonai beszállásolás alól ós részesedett a bírságpénzekből. A falu lakosai közül így bárki viselhetett bírói tisztet, — gazdagparasztok gyakran szívesen engedték át ezt a tisztséget a zselléreknek, sokszor pedig éppenséggel kötelezővé kellett tenni elvállalását. Ha egy községben több birtokosnak voltak jobbágyai, külön-külön bírót vagy birtokosonként váltakozó bírót választottak. A bírónak a község önkormányzatából eredő szerepe a XVI —XVH. századtól fokozatosan háttérbe szorult a felsőbb hatóságok által rárótt feladatok mellett. Egyedül a nagyobb autonómiájú mezővárosok tudták önállóságukat valamennyire megőrizni. Iudex portus, iudex in vado: révbíró, aki a révet kezelte és a földesúr révjövedelmeit beszedte. Iudicatus: közös falusi bíró alá tartozó kisebb földesúri igazgatási kerület. luratus: esküdt, a falusi elöljáróság tagja, a bíró segítőtársa. Helységenként 3 — 12 esküdtet volt szokás választani. L. még : iudex. luratus assessor: vármegyei esküdt ülnök, a megye által a megyei ítélőszék tagjává választott nemes. Ius montanum: hegyvám. A jobbágy szőlőbirtokának terméséből a földesúr éppúgy megkövetelte a maga hányadát, mint a többi fontosabb paraszti terményből. Mivel azonban a szőlő érzékenyebb az időjárásra a gabonánál és így terméseredménye ingadozóbb, mint amazé, itt a gabonánál szokásos — bár abból sem mindenütt szedett — kilenced helyett rendszerint évente előre meghatározott bormennyiséget követeltek a szőlősgazdáktól. Ezt nevezték hegy vámnak. L. még L Promontorium. Jargalópénz: nyargalópénz, elfogatás alkalmával szedett bírságösszeg. Jaziges, 1. Philistini. Jobbágy, 1. .colonus. Kalló, 1. mola pannifica. Karasia: gyengébb minőségű posztófajta. Karló, 1. mola pannifica. Kásatörő kölyü, 1. pistrillum. Kék, 1. ostensio sanguinis. Kemence-zab. A kilenceddel szemben a terméseredménytől függetlenül, előre meghatározott mennyiségben szedett zabszolgáltatás. Eredetileg valószínűleg kemencénkónt (füstönként, háztartásonként) követelték.
