Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

ALFÖLD

gazdasági ügyek legfőbb irányítója volt. Ha prefektus vagy főkapitány állott a tartomány élén — ami a XVII. században még ritkán fordult elő — akkor a castellanus (capitaneus) hatásköre szűkebb térre szorult ; a vár rendjéről, kapuinak, falainak és a börtönben fogvatartott raboknak őrzéséről, a vár vízszükségletének biztosításáról gondoskodott, parancsnoksága alá rendelt hajdúk, darabontok útján. Capitaneus címet viseltek a jászok ós kunok kiváltságos birtokosrétegónek tagjai is. Oathedraticum: az a pénzösszeg, amelyet a püspökök (kiváltságos apátok, prépostok) a plébánostól a dézsma egy részének átengedéséért kaptak. Gausa criminalis: bűnper. Úriszék előtt is indíthatták. Gausam proponere: a vád, panasz, kereset előadását jelenti a bíróság előtt. Causarum revisio,revisio iuris: fellebbezés. A falusi bíró, illetve tanács, esetleg a földesúri tiszt által hozott ítéleteket az úriszékhez, helyenként más, tekintélyesebbnek tartott községi tanácshoz, az úriszéken hozottakat a megyéhez lehetett fellebbezni. Az ügynek a felsőbb fórumon történt felülvizsgálatát nevezték causarum revisionak, revisio harisnak. Gausa vialentialis, violentia, minor potentia: kisebb hatalmaskodás. Az úriszék joggyakorlatában, mint másutt is, birtokrész vagy ingóságok jogtalan elfoglalását, általában mások tulajdonának háborgatását, jogai megsértését értették rajta. Gége, 1. clausura aquarum. Census, Zins. így nevezték a jobbágytelek (vagy zsellórtelek, ház) használata fejében a földesúrnak fizetendő évi pénzszolgáltatást, nem egészen helyes szóval a „földbért". A pénzjáradék legáltalánosabb formája volt ez, amelyet már századokkal a török hódoltság kora előtt is szedtek. A jobbágyok két-három részletben rótták le (leggyakrabban tavasszal: Szent György napkor, húsvétkor vagy pünkösdkor, ősszel : Szent Mihály vagy Szent Márton napkor és néha karácsonykor). A paraszti telkekre (házakra) kivetett összeg az egy uradalomhoz tartozó falvakban megközelítőleg hasonló, egy falun belül teljesen azonos szokott lenni. Az öszszeget a jobbágytelek nagyságának megfelelően állapították meg (rendszerint egésztelekre, máskor fél- vagy negyedtelekre), és akinek az egységnél kisebb telke volt, az csak a megfelelő hányadot adta. A parasztközösségre gyakraiL együttesen vetették ki a censust. Az 1514. évi törvény évi egy aranyforintban határozta meg, ez a rendelkezés azonban csak kevés helyen ment át a gyakorlatba. A század végén már sokhelyütt magasabb volt a földbér az 1514-ben előírtnál, olyan uradalmakban azonban, ahol a földesúr erőteljes majorságépítésbe kezdett és ennek során robotköveteleseit emelte, a pénzszolgáltatás veszített jelentőségéből és legföljebb az egykori színvonalon mozgott. Census volt rendszerint a földesúr tulajdonában álló házak, pusztatelkek vagy bármilyen úrbéri föld használata fejében fizetett évi összeg neve is. Alkalmilag így nevezték a kisebb királyi haszonvételek bérbeadásából származó jövedelmet is (Fleischbankzins), a megváltáspénzeket (census culinarius: konyhaélés, a földesúr konyhájára adandó élelemszolgálat helyett, census servilis: robot helyett fizetett pénz) és néhol ez volt a neve a hegy vámnak is (census vini). Cercum: templom, a kárpátaljai oroszok görög keleti (görög; katolikus) templomainak neve. Chyko, 1. lampetra. Cinctorium: heveder, lószerszám (pásztorok háziipari bőrkészítménye). Circulus: 1. (kör alakú) kalács, 2. abroncs. Clausura aquarum, cége, szegye: fa-, nád- vagy vesszőanyagból, esetleg kötött földből készült rekesztékes halfogószerkezet ; egyenes, masszív falakkal zárja el a hal útját, hogy azt a meghagyott nyíláson ki lehessen fogni. Claviger: kulcsár, a termény jövedelmet kezelő uradalmi tiszt. Glavus tigneus: gerendaszög. Colonus, Gesessene Leute: jobbágy. Az úrbéri kötöttségben élő jmrasztok közül azokat nevezték colonusoknak, akik — a zsellérekkel ellentótben — egész vagy résztelken gazdálkodtak. Ha a telekaprózódás már nagyon előrehaladt és a parasztnak csak kis töredóktelke volt, zsellérré válhatott. Ugyanez történt a jobbággyal, ha más okból szegényedett el (pl. elvesztette állatait), vagy ha szabadulni akart a jobbágy terhektől és a föld helyett más kereseti forrástól várt szerencsét. A jobbágyok rendszerint a zsellérektől elkülönülten, a település középponti, jobb fekvésű utcáiban laktak ,• a faluközösségben több joguk volt, mint a zselléreknek, de több teher is nyomta őket.