Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

ALFÖLD

Combustus, égett: tüzkárosult, akinek a háza leégett. A tűzkárosultak rendszerint egyvagy több évi szolgáltatás-kedvezményt, illetve mentességet kaptak a földesúrtól. Commendans: katonai parancsnok. Condescensio, quartirium, kvártély: katonai beszállásolás ellátással. A török háborúk korában Habsburg-Magyarország területén a végvárakon kívül állandóan nagyszámú — elsősorban császári és szövetséges birodalmi német — katonaság állomásozott. Falvakban szállásolták el őket, és eltartásuk, amelyet sok visszaélés, fosztogatás kísért, a parasztháztartásokra nehezedett. A legénység kvártélyának quartirium orale volt a neve, a lovaké quartirium equile. Contemptus sigilli: pecsét megvetése. A földesúri tisztek, falusi bírók — akárcsak a magasabb bíróságok — fontosabb rendelkezéseiket, idézéseiket pecsétjük vagy pecsétes írásuk elküldése mellett kézbesítették. Az ilyen parancs vagy tilalom megszegése, az idézés semmibe vétele ,,a pecsét megvetése" címén külön bírságot vont maga után. Contestatio litis: pör dereka, amikor a pörösügy érdemi megtárgyalásába kezdtek. Oontignatio: épületszint (földszint, emelet). Conventitius: szegődményes. A földesúri udvartartás ós a majorság olyan alkalmazottainak a neve, akiknek járandóságát konvenció szabályozta. Craticula, rost: rostély, a pónzverőházban az ércpörkölés első szakaszánál használt eszköz. - , Cribrator: szitás, rostás, aki a kicsépelt gabonaszemek megtisztításának munkáját végezte. Csausz: a török hírvivő. Culinaria pecunia, 1. censxis (census culinarius). Curia nobilitaris: nemesi udvarház, nemes háza. Sessio nobilitaris: nemesi telek. A nemesi házon és a hozzátartozó kerten, gazdasági épületeken kívül gyakran curiának nevezték a „nemesi telket" is, azaz a jobbágyteleknek megfelelően a belsőséghez tartozó szántó-, rét- stb. darabokat. (Ez utóbbiak másik, megszokottabb neve allodiális vagy majorságföld; ha nemesi ház, házhely, belsőtelek nem volt a községben, akkor minden esetben így is hívták a külső földeket.) A nemes belső telke rendszerint a parasztság belső telkeinek vonalában, de kedvezőbb helyen feküdt, ós általában több föld tartozott hozzá, mint a jobbágyokéhoz. Currus mercenarius: áruszekér, teherszekér. Decidére causam: a pört ítélettel eldönteni. Decima, dézsma, Zehent: tized. A feudális állam kezdettől fogva mindenütt biztosította az egyháznak azt a jogot, hogy a termények tizedét magának beszedhesse. Nálunk I. István király hozott erre vonatkozóan első ízben rendelkezést. A XV. században a dézsmakötelezettséget gabonára, borra, bárányra, kecskére és méhre korlátozták, a nemesség pedig, amely a gyakorlatban már régóta nem fizetett tizedet, véglegesen mentesült alóla. Az egyház részéről az a püspök (kivételesen kiváltságos apát stb.) szedte be a dézsmát, akinek egyházmegyéjében (egyházi körzetében) a község feküdt; a dézsma egy része néha a püspök mellett működő káptalant illette, bizonyos hányada pedig (1/16, 1/8, 1/4) rendszeresen a helyi, plébánosnak járt. A XV —XVT. századtól szokássá vált, hogy a püspök az egyházi tizedet földesúrnak (papnak, polgárnak, parasztnak), illetve a kincstárnak adta bérbe. A XVT. század közepétől a Kamara — végvárak ellátására és más honvédelmi költségek fedezésére — rendszeresen bérelte a püspöki tizedeket ; ettől az időtől alig volt már egyházi kézen. A Kamara az általa bérbe vett tizedkerületekbe decimátorokat (dézsmaszedőket) küldött ki és azok a bíró segítségével számba vették egy-egy paraszti háztartás termését, állatállományát és beszedték a tizedet. Hézsmamentességet a bírón kívül csak a majorsági alkalmazottak és a görög keleti vallás hívei kaptak. Akiknek kevés vagy semmi gabonájuk nem termett, azok „keresztónypénzt" fizettek. A tizedelési eljárás a decimétoroknak számtalan visszaélésre nyújtott alkalmat, ós az egykori források tele vannak a parasztságnak a termés betakarítását hátráltató, megkésett szedés, túlzott dézsma vagy élelemkövetelós, hatalmaskodás miatti panaszaival. Helyenként nyílt ellenállásra is sor került, máskor a lakosság a behajtók elöl a határba bujdosott. Az egykori nyelvhasználat „dézsmán" nem mindig az itt ismertetett egyházi eredetű tizedet értette. Néhol a földesúrnak fizetendő terményhányadot is így nevezték, leggyakrabban a szőlő, a bor, a disznó után követelt „dézsmát", máskor a gabonakilencedet. Decima porcorum: makkon hízó disznók után a földesúrnak adott tized (10-nél kevesebb disznó esetén néhány dénáron váltották meg). Gyepen legelő disznók (porci