Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

ALFÖLD

Combustus, égett: tüzkárosult, akinek a háza leégett. A tűzkárosultak rendszerint egy­vagy több évi szolgáltatás-kedvezményt, illetve mentességet kaptak a földesúrtól. Commendans: katonai parancsnok. Condescensio, quartirium, kvártély: katonai beszállásolás ellátással. A török háborúk korában Habsburg-Magyarország területén a végvárakon kívül állandóan nagy­számú — elsősorban császári és szövetséges birodalmi német — katonaság állo­másozott. Falvakban szállásolták el őket, és eltartásuk, amelyet sok visszaélés, fosztogatás kísért, a parasztháztartásokra nehezedett. A legénység kvártélyá­nak quartirium orale volt a neve, a lovaké quartirium equile. Contemptus sigilli: pecsét megvetése. A földesúri tisztek, falusi bírók — akárcsak a maga­sabb bíróságok — fontosabb rendelkezéseiket, idézéseiket pecsétjük vagy pecsé­tes írásuk elküldése mellett kézbesítették. Az ilyen parancs vagy tilalom meg­szegése, az idézés semmibe vétele ,,a pecsét megvetése" címén külön bírságot vont maga után. Contestatio litis: pör dereka, amikor a pörösügy érdemi megtárgyalásába kezdtek. Oontignatio: épületszint (földszint, emelet). Conventitius: szegődményes. A földesúri udvartartás ós a majorság olyan alkalmazottai­nak a neve, akiknek járandóságát konvenció szabályozta. Craticula, rost: rostély, a pónzverőházban az ércpörkölés első szakaszánál használt eszköz. - , Cribrator: szitás, rostás, aki a kicsépelt gabonaszemek megtisztításának munkáját végezte. Csausz: a török hírvivő. Culinaria pecunia, 1. censxis (census culinarius). Curia nobilitaris: nemesi udvarház, nemes háza. Sessio nobilitaris: nemesi telek. A ne­mesi házon és a hozzátartozó kerten, gazdasági épületeken kívül gyakran curiának nevezték a „nemesi telket" is, azaz a jobbágyteleknek megfelelően a belsőséghez tartozó szántó-, rét- stb. darabokat. (Ez utóbbiak másik, megszokottabb neve allodiális vagy majorságföld; ha nemesi ház, házhely, belsőtelek nem volt a köz­ségben, akkor minden esetben így is hívták a külső földeket.) A nemes belső telke rendszerint a parasztság belső telkeinek vonalában, de kedvezőbb helyen feküdt, ós általában több föld tartozott hozzá, mint a jobbágyokéhoz. Currus mercenarius: áruszekér, teherszekér. Decidére causam: a pört ítélettel eldönteni. Decima, dézsma, Zehent: tized. A feudális állam kezdettől fogva mindenütt biztosította az egyháznak azt a jogot, hogy a termények tizedét magának beszedhesse. Nálunk I. István király hozott erre vonatkozóan első ízben rendelkezést. A XV. század­ban a dézsmakötelezettséget gabonára, borra, bárányra, kecskére és méhre kor­látozták, a nemesség pedig, amely a gyakorlatban már régóta nem fizetett tizedet, véglegesen mentesült alóla. Az egyház részéről az a püspök (kivételesen kivált­ságos apát stb.) szedte be a dézsmát, akinek egyházmegyéjében (egyházi körze­tében) a község feküdt; a dézsma egy része néha a püspök mellett működő káptalant illette, bizonyos hányada pedig (1/16, 1/8, 1/4) rendszeresen a helyi, plébánosnak járt. A XV —XVT. századtól szokássá vált, hogy a püspök az egyházi tizedet földesúrnak (papnak, polgárnak, parasztnak), illetve a kincstárnak adta bérbe. A XVT. század közepétől a Kamara — végvárak ellátására és más honvé­delmi költségek fedezésére — rendszeresen bérelte a püspöki tizedeket ; ettől az időtől alig volt már egyházi kézen. A Kamara az általa bérbe vett tizedkerü­letekbe decimátorokat (dézsmaszedőket) küldött ki és azok a bíró segítségével számba vették egy-egy paraszti háztartás termését, állatállományát és beszedték a tizedet. Hézsmamentességet a bírón kívül csak a majorsági alkalmazottak és a görög keleti vallás hívei kaptak. Akiknek kevés vagy semmi gabonájuk nem termett, azok „keresztónypénzt" fizettek. A tizedelési eljárás a decimétoroknak számtalan visszaélésre nyújtott alkalmat, ós az egykori források tele vannak a parasztságnak a termés betakarítását hátráltató, megkésett szedés, túlzott dézsma ­vagy élelemkövetelós, hatalmaskodás miatti panaszaival. Helyenként nyílt ellenállásra is sor került, máskor a lakosság a behajtók elöl a határba bujdosott. Az egykori nyelvhasználat „dézsmán" nem mindig az itt ismertetett egyházi eredetű tizedet értette. Néhol a földesúrnak fizetendő terményhányadot is így nevezték, leggyakrabban a szőlő, a bor, a disznó után követelt „dézsmát", máskor a gabonakilencedet. Decima porcorum: makkon hízó disznók után a földesúrnak adott tized (10-nél keve­sebb disznó esetén néhány dénáron váltották meg). Gyepen legelő disznók (porci

Next

/
Oldalképek
Tartalom