Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

Előszó

Ez a kötet éppen a nagyobbszámú, egymástól távol eső uradalmak viszonyainak közvetlen összehasonlítását könnyíti meg : az egykori Magyarország minden tájára vonatkozó anyagot tesz közzé, s emellett csak teljes vagy csaknem teljes szövegű darabokat tartalmaz. A benne foglaltak színessége ugyanakkor előtte jár szinte minden más olyan iratfajtáénak, amely a gazdasági ügyvitel során keletkezett. Nemcsak az úr és a paraszt viszonya s a paraszti szolgáltatások ismerhetők meg belőle, hanem az egykori gazdálkodás mindennapjai is, bőségesebben ós többrétűén, mint az adójegyzékekből, a Síiímadásokból, a leltárakból vagy a birtokjogi kiadványokból. Kötetünk korszakhatárai nagyobb nehézségek nélkül adódtak. Nemcsak a törökkor állandó válságokkal küszködő és pusztításoktól vissza-visszavetett s időnkónt mégis csodálatos frisseséggel előrelendülő agrárgazdálkodása válik el határozottan egyfelől a Mohács előtti idők, másfelől a Habsburgrestauráció békésen épülő mezőgazdaságától, hanem maguk a három kor urbáriumai is más-más típust jelentenek. A Mohács előttiek sokszor kevésbé részletesek ós rendszeresek ugyan, de mégis olyan értékűek, hogy teljes gyűjtést igényelnek ; a XVIII. századiak viszont — egyre szkematikusabbá váló felépítésükkel — inkább feldolgozásra, mint közzétételre várnak. Kötetünk előkészítői számára a törökkori urbáriumok több ezres tömegének megrostálása jelentette a legnehezebb feladatot. Nemcsak arra törekedtünk, hogy a történeti országterület valamennyi tájának uradalmaiból állítsunk egymás mellé urbáriumokat, hanem arra is, hogy ezek az uradalmak a természeti adottságok — domborzat, növénytakaró — meg az utóbbiakhoz Lazodó gazdálkodásformák — szántó-, szőlő-, kertművelés, állattartás, vadős erdőgazdálkodás, halászat — tekintetében is változatos-típusokat mutassanak be, nem különben, hogy a király, az egyházi és a világi nagybirtok s a kisebb nemesek földjei egyként helyet kapjanak. Különös figyelemmel fordultunk az ország törzsének magyar népességű tájai felé, de mivel éppen ezek esnek egybe — nagy részükben — a hódoltsági területtel, alig néhány ilyen, szinte „véletlenül" ránk maradt darabbal kellett beérnünk. Erdélyt a válogatásnál figyelmen kívül hagytuk, részben mert urbáriumai közül nagyon kevés állt volna rendelkezésünkre, részben pedig, mert egyik uradalmának urbáriumai már korábban közlésre és feldolgozásra találtak. Szlavóniai, horvátországi urbáriumokat sem kerestünk. A megszabott keret nem engedte, hogy egy-egy uradalom urbáriumaiból kettőnél, kivételesen háromnál tobb kapjon helyet a kötetben. Ha kettőt tettünk közzé, akkor az első rendszerint a Mohács utáni állapotot, a második hozzávetőlegesen a török alól való felszabadulás idejét mutatja be, de igyekeztünk a XVII. század első felének, az átmeneti fellendülés korának is minél nagyobb teret juttatni. Az egyes birtoktestek többi urbáriumaira forrásjegyzék hívja fel a figyelmet. Fontosabb adataikat belefoglaltuk azokba a szövegekbe, amelyekben az uradalmak népesedési ós gazdasági állapotának változásait kísértük végig. A forrásokban bemutatott vártartományok, illetve nemesi birtokok történetére vonatkozó legszükségesebb tudnivalókat szűkre szabott vázlatos bevezetőkben kellett összefoglalnunk. Forráskutatást ehhez a munkához nem végeztünk. A közzétett urbáriumokat az ország földrajzi tájai (Dunántúl, Felvidék, Alföld) szerint csoportosítottuk, ezeken belül pedig a nyugat—keleti iránynak megfelelő sorrend szerint.