Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

Előszó

Magyar és német, szláv és román szövegek, illetve szavak, magyarrá vált (magyar nyelven továbbképzett, ragozott) latin kifejezések, továbbá élőnyelvi földrajzi nevekből továbbképzett latin szavak közlésénél a teljes betűhűség elvét követtük, ami azonban nem terjedt ki sem a nagy- és kisbetűk használatára, sem az interpunkcióra. A magyar, német, szláv és román szavak rövidítéseit feloldottuk, de a feloldott szövegrészt kurzív betűtípussal közöltük. Minden latin szöveg helyesírását klasszikussá írtuk át. A latin rövidítések közül egyedül a f. ( == florenus), d. ( = denarius), cr. ( =± cruciferus), V. ( == Viennensis), i. s. i. ( = in sessione integra), m. p. ( = manu propria) és no. ( =- numero) rövidítéseket nem oldottuk fel, valamint az 1699-es szentmiklósi urbáriumnak külön egykorú rövidítésjegyzékben megadott betűjeleit. A szöveg tagolása tekintetében nem követtük mindenütt az eredetit; névsorok egyes neveit függőleges vonallal választottuk el egymástól. Aki a szövegekben említett személyek életrajzi adatait, a helynevek topográfiai meghatározását, a kevésbé ismert kifejezések jelentését, a mértékek és a pénzek értékét s az ünnepek időpontját keresi, annak a szöveg végén elhelyezett mutatók és magyarázatok lesznek segítségére. Az urbáriumok kiválogatását az Országos Levéltár tagjaiból alakult munkaközösség végezte. Tagjai voltak : Sinkovics István, Maksay Ferenc, Felhő Ibolya, Borsa Iván. Borsa Iván, majd Sinkovics István kiválása után a munkaközösség két új taggal gyarapodott, és a jegyzetelés, valamint az uradalmakhoz írt bevezető és összekötő szövegek elkészítése már Felhő Ibolyává, Maksay Ferencre, T. Polónyi Nórára, és W. Beretzky Nórára, hárult.