Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

Előszó

ELŐSZÓ Csaknem tizenöt éve, hogy a magyarországi urbáriumok egyik csoportjának kiadására Szabó István javaslatot tett. Abban az időben a sok évtizedes elhanyagoltatása után újjáéledt magyar agrártörténet termése még csak néhány uradalom-monográfia, a nyomukban készült egy-két értékelő tanulmány, meg egyetlen kötetnyi kiadott forrás volt. További, szélesebb alapokon induló kutatáshoz elengedhetetlennek mutatkozott a mezőgazdaságtörténet forrásainak rendszeres közzététele, köztük elsősorban a legváltozatosabb és legéletszerűbb forrástípusé : az urbáriumé. / Hogy agrártörténeti forrásaink, néhány elszórt közleményt leszámítva, olyan hosszú időn át kiadatlanok maradhattak : több korábbi történetírónemzedék mulasztása. Ezt a munkát már a múlt század hatalmas forrásközlő vállalkozásaival párhuzamosan meg kellett volna indítani. Ami azonban az akkori történetszemlélet korlátai miatt nem történhetett meg és amit az agrártörténet rövid, századforduló körüli virágkora sem tudott megteremteni, annak pótlása az idők folyamán mindig nehezebb lett. Az adósság egyre súlyosodva vált következő korszakok örökségévé, hiszen a gazdaságtörténeti forráskiadás területén időközben nem egy szomszédunk történetírása is több lépéssel megelőzött bennünket. Az urbáriumkiadvány tervének fölvetése óta eltelt évek, de különösen az utolsó évtized, a magyar agrártörténet ügyét példátlan lendülettel vitték előre. így kapott végre helyet a publikációk közt a gyalui uradalom urbáriumainak sorozata után egy második forrásközlő kötet is ; szerkesztője az I. Rákóczi György birtokain folyó gazdálkodás iratanyagát tette közzé. A levéltárainkban őrzött hatalmas terjedelmű gazdaságtörténeti anyag legnagyobb része azonban mindezeknek az erőfeszítéseknek ellenére továbbra is csak a helyszíni kutató számára hozzáférhető, az eredményekkel tehát semmiképpen sem lehetünk még elégedettek. Kötetünk most további 44 urbáriumot tesz közzé. Kiválogatásuk dolgában nem volt könnyű a döntés. Már az sem önként értetődő, hogy -miért csak egyfajta irattípus bemutatására szorítkoztunk, amikor az egy gazdálkodási egységre vonatkozó, párhuzamosan keletkezett sokfajta irat együttes közzétételének tagadhatatlan előnyei vannak : a gazdaságban folyó életről teljesebb, részletesebb; valószerűbb képet ad. Végül azért döntöttünk mégis csupán egyetlen irattípus közlése mellett, mert a másik, „monografikus" módszerrel csak nagyon nehezen és csak sokszoros ívterjedelemmel lehetett volna elérni, hogy a különféle tájak gazdálkodástípusai egymással országos méretekben közvetlenül összevethetők legyenek, hacsak nem a kivonatos közlésnek ismét sok hátránnyal járó megoldását választjuk.