Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)
Bevezetés
PARASZTBIRTOK ÉS ÁLLATÁLLOMÁNY 45 tartományában a XVI. század közepén még 10—36 holdas szántó és 4—50 kaszás rét jutott egy egésztelekre, 70 évvel később már csak 4—14 holdas szántó és 4—23 kaszás rét. Az egy telekre eső országos átlagot a XVI. században 20—40 holdas szántó és 10—20 kaszás rét körül lehet fölvenni, a földbőségtől függően egy uradalmon belül is tekintélyes ingadozásokkal. Szentmiklós délibb, termékenyebb faluhatáraiban pl. 1648-ban 4—6 köblös szántó járt nyomásonként minden féltelekhez, a magasan fekvő falukban csak 1 — 2 köblös föld vagy éppen semmi sem. 8 3—4 holdas szántót, néha ennél jóval többet, a házas zsellérek is kaptak. 9 A szepesi és a murányi uradalom egy parasztcsaládfőre eső holdszámai (1672) 40 holdon 20—39 hold lO-x-19 hold 1—9 hold • Föld nélküli felül között között között családfők 19 79 89 38 62 19 226 186 247. A szántót és a rétet csaknem minden paraszttelken kiegészítették a kisebb-nagyobb kertek, alkalmas helyeken pedig gyümölcsösök, szőlők és irtások is. Üsejtón a parasztok nagyobb részének megvolt a maga legalább egy-két holdas irtása, sok esetben 10 holdon felüli is. A csejtei uradalom egy parasztcsaládfőre eső irtásai és szőlői (1641) 40 mérőn felüli 10—39 mérős 1—9 mérős Irtásszántó nélküli családfők 10 szekéren felüli 1—9 szekér Irtásrét nélküli családfők 1 akó bornál többet termő szőlők 1 akó bornál kevesebbet termő szőlők Szőlő nélküli családfők irtásszántók Irtásszántó nélküli családfők szénás irtásrétek Irtásrét nélküli családfők 1 akó bornál többet termő szőlők 1 akó bornál kevesebbet termő szőlők Szőlő nélküli családfők 64 193 61 246 41 169 354 98 41 425 A szántógazdálkodáshoz igénybe vett paraszti állatállomány megoszlása sok esetben követte a telekállomány differenciálódását. Ha békés évtizedekben mind jobban felszaporodtak egy-egy uradalom igásállatai és ezzel párhuzamosan a gazdák igaerőszáma közti különbség is megnövekedett: rendszerint a nagyobb földdel s több takarmánnyal rendelkező jobbágyok kezén halmozódott fel az igásállat, a szegényebbekén fogyott vagy stagnált. Az igaerőnek viszonylag kevés gazdánál való koncentrációját lehet pl. tapasztalni a Csallóköz nagytelkes parasztjainál : az igásállatoknak csaknem fele (48,2% : a), a teheneknek csaknem egyharmada (32,4%-a) a 8 vagy több igásállattal rendelkező nagygazdák kezén volt, s ezek javarésze az apró falvak nagytelkes gazdáival azonos. Szepesvár uradalmában ugyanazok a „várkörüli faluk" tartottak legtöbb állatot, amelyekben a jobbágytelkek is a legkevésbé osztódtak — egy-egy bennük lakó gazdára 3,7 igásállat jutott, az uradalom egészében csak 2,9 — s viszont a sok zsellórű bányavárosokban 8 Lékán (1608) 4-36 hold közti szántó, 6-20 kaszás rét, Szepesben (1672) 30-80 hold jut egy telekre ; Szentmiklóson (1567) a féltelekre nyomásonként 6 — 10 hold, de északibb faluiban csak 1—2 „szántó". — Murányban (1672) helyenként 80 — 128 holdas telkeknek kellene lenniük, ha a töredóktelkekre jutó Tioldszám alapján számítanók ki az összeget, ilyenek azonban a valóságban nem léteztek. 9 Szepes 1672, Léka 1608.
