Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

Bevezetés

A PARASZTI BIRTOK MEGOSZLÁSA 43 építőmestereinek szállították a kőbányákban kitermelt kőtömböket.

78 A Felvidék hámorosai és iparosai az alföldi városokat is felkeresték készítményeikkel.

79 Nemcsak a nagyvárosi vásárokon folyt adás-vétel és csere : olyan apró mezővárosokban, amilyen a Borsod megyei Aszaló volt, évente 4 vásárt tartottak.

80 A XVII. században kisebb városok lakói között is akadt már, aki csak kereskedésből élt.

81 III A parasztság vagyoni viszonyai egyrészt a táj jellegétől, a termelési technikától, a termelőerőkre ható külső eseményektől, másrészt a földesúri, valamint állami, egyházi terhek mértékétől és nem utolsósorban a paraszti árutermelés méreteitől függően uradalmanként, községenként, családonként változtak. A mi számunkra a vagyoni viszonyok elsősorban az egy paraszti háztartásra eső teleknagyságon -•- illetve a különféleképpen művelt, hasznosított telektartozékokon — és a paraszti háztartásban gondozott állatállományon keresztül válnak lemérhetőkké. Egy paraszti háztartás a török kor Magyarországán már rendszerint a kiscsaládot jelenti. A régi nagycsalád-rend maradványai inkább csak a forgalomból erősen kieső, hagyományőrző vidékeken lelhetők fel. Pozsony uradalmának mocsarak közé zárt apró településein pl. urbáriumaink tanúsága szerint általános volt a szokás, hogy a családot alapított gyermekek együttmaradtak az apai telken : az osztódás ezért itt jóval lassabban ment végbe, mint az ország legtöbb helyén ; nem voltak ritkák a kettős-hármas telkek sem, rajtuk néhány rokon famíliával. Ugyancsak testvérek helybenmaradását lehet megfigyelni — ha nem is ilyen feltűnően — a szentmiklósi uradalom magas hegyek közé zárt pásztorkodó községeiben vagy Csongrád város szerb negyedében a XVII. század végén : Csongrád rácai nem sokkal korábban még a töröknek szolgáló, kifelé elzárkózott katonai közösségbe tartoztak. Hasonló jelenségek más tájakon csak elszórtan fordulnak elő. A paraszti kiscsaládok nagyobb része a XVI. század második felében féltelken vagy egésztelken gazdálkodott.

1 Az utóbbiak számát csak nagyon kevés községben közelítette meg a zsellérek, töredéktelkesek száma. Az átlagosnál nagyobb és differenciálatlanabb telekegységek maradtak meg, mint láttuk, a nagycsaládrendet őrző zárt településcsoportokon, különösen, ha sem nagyobbméretű paraszti árutermelés nem siettette egyesek vagyoni kiemelkedését és mások elszegényedését,, sem pedig szaporodó földesúri majorságokhoz igénybe vett erős robot nem juttatta tönkre az úrbéreseket. Viszonylag differenciálatlan telkeket találunk a pozsonyi és a szent miklósi uradalom egy részén kívül a nagybányai uradalomban vagy a felsőlendvai vártartomány 78 Árúbor : Tokaj 1581 (Tarcal). Áruhal : uo. (Kenéz), Eger 1558 (Turkevi). Dunántúli halászok : Pozsony 1646. Árufa : Vác 1578 (,,silvas utique sufficientes, ex qua ligna Budám deferunt venundatum"). Áruszén : Csábrág 1602. Árukő : Szepes 1564. 79 Ilai. m. 14. (Urbáriumok alapján.) 80 Szendrö 1570. 81 Pl. a csongrádi rácok : Csongrád 1697. 1 A kanizsai uradalom, ahol 1530-ban (sőt már a századforduló körül is) negyedtelkes az átlag, de zsellérei ugyanakkor nincsenek, kivételnek tekinthető : lehet, hogy csak terminuskülönbség okozza az eltérést.