Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)
Bevezetés
SZÁNTÓ- ÉS RÉTGAZDÁLKODÁS 13 dos folyamat — nagy móreteket öltött. A Nyitra megyei Miaván még az allodiális szántó is 10 parcellára tagolódott. 22 A szántóföld évi megmunkálása többszöri szántással indult ; a kanizsai majorságban ősszel felszántották a parlagot és vetés előtt újra szántották. 23 Pozsonyban 2—5 samarjai köböl, Csejtén 4 mérő, Murányon 1 kassai köböl került 1 — 1 holdba : 80 — 300 liter közötti mennyiségek. Némelyik község kétszeresét vetette a közvetlenül határos falu szokásos mennyiségének. Terméketlenebb tájakon a szántók nagy része vetetlen maradt. 24 Az érett termés learatása sarlóval történt, gabonakaszálásról — erről az alföldi sajátosságról — csupán Zemplén és Borsod megye 4 községében lehet hallani. 25 Az elvetett magnak a XVI. században, Szendrőn, háromszoros volt a hozama, Léka egyik majorságában viszont száz évvel utóbb is csak kétszeres tisztabúza-, két és félszeres rozs- és háromszoros zabterméssel számoltak. 26 A learatott gabona tárolására — különösen majorságokban — csűr, pajta, gabonáskert szolgált. Az asztagokat póznákkal támasztották meg. 27 A török kori magyar faluhatár képéhez a gabonavetések mellett még egy, szinte állandó szín tartozott: a kaszálóké. Ha a községnek kivételképp mégsem lett volna rétje, a szomszéd faluból kellett jószága számára takarmányról gondoskodnia. Sokszor, ha volt is rét, nem nyújtott elegendő szénát, folyók kiöntése, lápok magas vízállása tette használhatatlanná. A Csallóköz némelyik falvának parasztsága széna helyett csak téli időben szedhetett némi sást a nádasokból, máskor a közlegelő darabkáit vágták ki számára rétpótlékul. 28 A telekhez osztott rétet sok esetben irtás-rét pótolta ; ez ugyanakkor a kaszálók utánpótlásának és esetleges növekedésének is országszerte legfőbb forrása volt. A rét lekaszált szénáját néhol kerítéssel védték a kártevők ellen. 29 Szántóföld ós rét mellett végül veteményeskertre, is csaknem minden paraszti és úri háztartásnak szüksége volt. Az apró, faluszéli vagy házmelletti kertecskéket a községek legtöbbjében meg lehetett találni; ha másutt nem, a községi „gyepen", irtáson, pusztatelken vagy kiszáradt halastó helyén. 30 Csak magasabb hegyeken és kiöntéses területen szűkültek erősen össze : ilyen helyeken legfeljebb a majorságok gondoztak vetemónyeket ; a telektartozékok közül hiányoztak a kertek. 31 Legelterjedtebb kerti haszonnövény a káposzta volt — savanyítva egész évben táplálékul szolgált —, mellette 22 Csejte (1641). 23 „In autumno quodlibet aratrum dominó arare duo iugera parragh et tempore seminandi rearare . . . tenebuntur." (Kanizsa 1530). 24 Murány 1699. A vetésre : Pozsony 1646, Csejte 1641, Murány 1672. 25 Tokaj 1581, Eger 1558, Szendrő 1570. 26 Léka 1670. — Szendrőre : 1570. — Rákóczi-birtokokon a XVTI. század közepén 2 —5-szörös a termés. Makkai, Paraszti és majorsági mezőgazdasági termelés 29. 27 „Tenentur pro tegimine acervorum frugum, foeni . . . longos pálos vulgo pozmanth adducere" (Eger 1558, szőlőskei majorság). — A csűrre: „horreum domini. . . áedificatum" (Pozsony 1646, Egyházgelle). 28 „Siquid foeni hiberno tempore per glaciem ex arundinetis capere possunt" (Pozsony 1574. Benkepatony, Csécsénypatony, Kislucse). 29 „Foenum . .. teloniator saepibus circumdat." (Pozsony 1646, Vereknye). — „Fóenile . . . sepire" (Kanizsa 1530). 30 „Qui desertae sessionis terram in orto saepto colit." „Quicunque thelek saeptum coluerit" (Kanizsa 1530, Miháld, Bekcsehely). — A többire : Pozsony 1646 (Felrév), Léka 1608 (Léka). 31 Szentmiklós 1699, Pozsony 1646 (csallóközi faluk).
