Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

Bevezetés

répa, hagyma, tök, mák, komló (különösen a Felvidék söiiogyasztó tájain), sáfrány (ugyancsak északon : a csejtei uradalom kedvelt termesztvénye). Paprikát — a többi veteménnyel ellentótben — csak a várak, városok körüli faluk szolgáltattak be,

32 s ez világosan mutatja, hogy ennek a fűszernek használata az úri kertekből terjedt tovább. Néhol a kertekben, néhol az erdők irtásain vagy külön telepítvónyeken, néhol pedig vadon nőttek a gyümölcsfák, főleg szilva, alma, körte és dió. Gesztenye csak a Dunántúlon termett meg.

33 Bizonyos magasságon túl minden gyümölcs eltűnt : Murányalján, ha néha növésnek indult is, „ritkán szokott megérni",

34 és mert csupán kiegészítő táplálékul szolgált, sok más vidéken is megvoltak nélküle. A hatalmas folyóparti vadgyümölcsösök azonban nemegyszer a lakosság alapvető megélhetési forrásává váltak, bőséges termésüket a parasztok gabonára vagy más élelemre cserélték be.

35 Nemcsak frissen fogyasztották : az aszaltgyümölcs mindenfelé kedvelt eledel volt.

36 A szőlő országos eloszlása a gyümölcsénél is egyenetlenebb. Jelentős szőlőkultúra a kötetben bemutatott uradalmak közül csak a felvidékiekben volt: a Hegyalján és környékén, Nógrádban, valamint Pozsony-Nyitra vidékén.

37 Legintenzívebb már akkor a hegyaljai : Zemplén egyes településein a XVI. század végén nem is folyik szántógazdálkodás és a bortermelést legfeljebb némi állattartás egészíti ki. A szőlő hatalmas területen borítja a hegyoldalakat : Tarcal 152 házaszselléréből 109-nek van szőlője, a keresztúri parasztcsaládokra egyenként 4—5 hordós (10 hl körüli) évenkénti átlagtermés esik, s ezt — mint az egyik urbárium szövegéből kiderül — sokszor nyomban szüretelés után a helyszínen árubabocsátják. A hegyaljai szőlő már akkor olyan minőségű és mennyiségű, hogy messze fekvő városok polgárai vásárolnak s gondoztatnak belőle néhány holdat maguknak.

38 Elszórtan az ország többi tájának uradalmaiban is fel-felbukkan a szőlő, a hegyvidékeknek azonban csak alacsonyabb régióin terem meg,

39 s a Kis- és Nagyalföldön is csak ritkán. Csongrád város magyar parasztsága halászat és földművelés mellett szőlőtermeléssel is foglalkozik, a csongrádi szerbeknél azonban ennek alig van nyoma. Háborús idők meg-megzavárják a termelés folytonosságát: a palotai uradalom szőlőinek műveléséhez a török csak nagy ajándékok ellenében hajlandó hozzájárulni, s ahol nincs közvetlen veszély — mint pl. Tokajon vagy Nagybányán — ott is előfordul, hogy jó ideig elhanyagolják a ,,propagatio"-t. Lékai szőlőket a XVII. században gabonával vetnek be.

40 De ha országszerte elszaporodnak is a pusztaszőlők, párhuzamosán állandó a regeneráció : Eger, Csejte, Csáb rág területén a XVII. században sok újtelepítésű szőlőt említenek a források. A tokaji majorságnak 1688-ban 13 szőlője van, 3-mal több, mint egy évszázaddal korábban ; közülük 10-nek új a neve, nagy részben való32 Eger 1558, Vác 1578, Szepes 1564. 33 „Quum eastanearum eollectio advenerit" (Kanizsa 1530, Újudvar). 34 Murány 1699. 35 „Unde se maiori ex parte sustentant" (Pozsony 1574, Vereknye). 36 Léka 1608 (gyümölcsaszaló), aszalás-robot (Szendrő 1570). 37 Tokaji, egri, szendrői, váci, pozsonyi, csejtei uradalom. 38 1581. A tokaji zselléreknek nincs vetésük, csak szőlőjük ; árpa ós zab — termőföld híján- — Keresztúron sem terem. — „Emptores vinorum" (Tokaj 1581, Keresztúr.) 39 Csábrág, Csejte, Szentmiklós. 40 Nagybánya 1575 (Dobravica), Tokaj 1581 („nulla propagatio propter maiam et negligentem culturam", . . . „non sunt fossae", Keresztúr), Léka 1608.